Egy vasesztergályos segéd októbere
Asperján György >1956-ban október 23-a átlagos keddi napra esett. Mint máskor, ezen a napon is hajnali négykor keltem. Olcsó műbőr
Címke: Asperján György
Színjáték a Ferenc téren
Asperján György >1953 őszétől a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben lévő 1. sz. Ipatitanuló Intézetben voltam vasesztergályos inas, akkori megfogalmazás
Attila temetése
Asperján György >1937. december 5-én délután három órakor borult, cseperésző időben kezdődött el József Attila temetési szertartása a balatonszárszói temetőben.
A sárga ruhás lány
Asperján György >Vannak még csodák. Bár annak alapján, amit ma átéltem, azt mondom, inkább ne lennének, mert ez a csoda,
Haldokló nyugágyban
Asperján György >Nevelőapám 1948-ban, a nagy júliusi melegben a rossz és kényelmetlen nyugágyban haldoklott a szellős tornácon. Bokánál elkötött hosszú
Kúrazsák
Kúrazsák. Hiperbár oxigén terápiás kezelés során magas nyomású oxigén kerül a zsákba, amit egy oxigén generátor állít elő a külső
Az utolsó mohikán
Asperján György >Józsikám, fájsz, nagyon fájsz bennem. Szerettelek. Szerettem a humorod, az élni akarásod, a talpraesettségedet, a mindig újat, valami
A vírus ellen, a kormány ellen?
Asperján György >Azt írja a 24.hu, hogy csak minden hetedik magyar oltatná be magát a vírus elleni vakcinával. Nem tudom,
A halál napjai
Asperján György A feleségemnél 2011 szeptemberében állapították meg, hogy tüdőrákja van. De további vizsgálatokra volt szükség. Olykor egy-egy vizsgálat és
Egy késszúrás
Asperján György
Tegnap, miközben még semmilyen részlet nem derült ki, mindenki, aki hozzászólt a dologhoz, pálcát tört a diák fölött. Egy olyen 17 éves fiú fölött, aki soha nem kábítózótt, nem ivott, nem cigizett, nem bulizott, nem követett el kihágást, semmivel nem vonta magára a figyelmet, ha csak azzal nem, hogy visszahúzódó, zárkózott, sokat tanuló, kitűnő eredményű volt, tanulmányi versenyeket nyert. tovább
Húsvéti blues
Asperján György
Ma, idén tavasszal másodszor levágtam a füvet. Télen, amikor az első hó leesett, műtrágyát szórtam el a kertben, így aztán a nemrégiben áldásként erre járt záporoknak köszönhetően hirtelen szálasra sarjadt a fű. Mivel egyéb dolgom volt, halogattam kicsit a fűnyírást. Miközben a kellmes melegben róttam a köröket, mintuntalan a feleségem járt a fejemben, aki óvott a fűnyírástól is: nem bírod te már, rosszul leszel, ne csináld. De én, bocsánatot kérve, akkor is csináltam. Ha elhagyom magamat, elhagy az élet is. Aztán egyedül maradtam. Nem volt, aki óvjon.
Kell nekünk József Attila?
Asperján György
Már abban sem vagyok biztos, hogy szükség van még itt József Attilára. Sok tekintetben nem illik bele a képbe: proli gyerek volt, lelences, ferencvárosi nyomorgó, élete végéig kegyelemkenyéren élő, a költészet bolondja, vagyis hasznos munkát nem végző, úri lányok bugyija után ácsingozó, ideggyenge, s végül öngyilkos. Kinek kell ő? Mit lehet róla elmondani és tanítani? Hogy nyomorgott? Nem trendi. Házalt a könyveivel? Megalázkodó senki. Írt jó verseket is? De miről? A szabadság már megvalósult, ugye, nem kell feleslegesen ácsingózni utána, és aki mégis megteszi, annak a szar is izetlen, és nem is tudni, hogy tulajdonképpen mira gondol a szabadság ürügyén. Akinek itt helye van, az érzi a szabadságot, s nem óhajtja, főként nem követeli. Szóval az ágrólszakadt poéta egyben naplopó is. Egy konszolodált világban csak a hajléktalanság státusára pályázhat. A hajléktalanok pedig fekélyt jelentenek ennek a tiszta lelkű nemzetnek a testén és a lelkén. Nézze csak kényelmesen a Dunát ott a Parlament közelében, és örüljön, ha süt rá a nap. Sose volt hazája, nem véletlen, hogy a komcsikhoz dörgölődött. Elengedjük, gondoljon csak nyugodtan a mosónő jó édes anyukájára. Halhatatlanság? Ugyan! Ahhoz érdem is kell. Bocsássunk meg azoknak, akik hóbortosan még mindig ezt a skizofrén senkiházit ajnározzák.