Színjáték a Ferenc téren

Asperján György >1953 őszétől a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben lévő 1. sz. Ipatitanuló Intézetben voltam vasesztergályos inas, akkori megfogalmazás

Continue reading

Egy késszúrás

Asperján György
Tegnap, miközben még semmilyen részlet nem derült ki, mindenki, aki hozzászólt a dologhoz, pálcát tört a diák fölött. Egy olyen 17 éves fiú fölött, aki soha nem kábítózótt, nem ivott, nem cigizett, nem bulizott, nem követett el kihágást, semmivel nem vonta magára a figyelmet, ha csak azzal nem, hogy visszahúzódó, zárkózott, sokat tanuló, kitűnő eredményű volt, tanulmányi versenyeket nyert. tovább

Húsvéti blues

Asperján György
Ma, idén tavasszal másodszor levágtam a füvet. Télen, amikor az első hó leesett, műtrágyát szórtam el a kertben, így aztán a nemrégiben áldásként erre járt záporoknak köszönhetően hirtelen szálasra sarjadt a fű. Mivel egyéb dolgom volt, halogattam kicsit a fűnyírást. Miközben a kellmes melegben róttam a köröket, mintuntalan a feleségem járt a fejemben, aki óvott a fűnyírástól is: nem bírod te már, rosszul leszel, ne csináld. De én, bocsánatot kérve, akkor is csináltam. Ha elhagyom magamat, elhagy az élet is. Aztán egyedül maradtam. Nem volt, aki óvjon.

Kell nekünk József Attila?

Asperján György
Már abban sem vagyok biztos, hogy szükség van még itt József Attilára. Sok tekintetben nem illik bele a képbe: proli gyerek volt, lelences, ferencvárosi nyomorgó, élete végéig kegyelemkenyéren élő, a költészet bolondja, vagyis hasznos munkát nem végző, úri lányok bugyija után ácsingozó, ideggyenge, s végül öngyilkos. Kinek kell ő? Mit lehet róla elmondani és tanítani? Hogy nyomorgott? Nem trendi. Házalt a könyveivel? Megalázkodó senki. Írt jó verseket is? De miről? A szabadság már megvalósult, ugye, nem kell feleslegesen ácsingózni utána, és aki mégis megteszi, annak a szar is izetlen, és nem is tudni, hogy tulajdonképpen mira gondol a szabadság ürügyén. Akinek itt helye van, az érzi a szabadságot, s nem óhajtja, főként nem követeli. Szóval az ágrólszakadt poéta egyben naplopó is. Egy konszolodált világban csak a hajléktalanság státusára pályázhat. A hajléktalanok pedig fekélyt jelentenek ennek a tiszta lelkű nemzetnek a testén és a lelkén. Nézze csak kényelmesen a Dunát ott a Parlament közelében, és örüljön, ha süt rá a nap. Sose volt hazája, nem véletlen, hogy a komcsikhoz dörgölődött. Elengedjük, gondoljon csak nyugodtan a mosónő jó édes anyukájára. Halhatatlanság? Ugyan! Ahhoz érdem is kell. Bocsássunk meg azoknak, akik hóbortosan még mindig ezt a skizofrén senkiházit ajnározzák.

Pokolfajzat

Asperján György
Nánási Becze László 14 vagy 15 éves lehetett, amikor a tbc szanatóriumba került. Előtte már megjárt egy sor intézetet. Sőt, rendőrségi előzetesben is volt, mivel, mint nekem egyszer bevallotta élete nagy titkát, az anyjával együtt megölte az alkoholista, durva apját. Laci már azt megelőzően többször volt rövidebb, hosszabb ideig intézetben, ahol „kiképezték” egymást a gyerekek, és mindig a legerősebb, a semmitől sem tartó legdurvább lett a főnök. Én akkortól, hogy a gyilkosságba beavatott, nagyon féltem tőle.

%d bloggers like this: