Az underdog erkölcsi fölénye
Bruck András >Az underdog az esélyes ellentéte. A legismertebb underdog természetesen a bibliai Dávid volt. Finnország is az volt, amikor
Címke: Bruck András
Ki kell kényszeríteni a vitát
Bruck András >Minél több szálon kapcsolódsz az élethez, annál többször ér csalódás. Mi volna a megoldás? Elvágni minden szálat? Talán.
Küldetésesek: mindenkinek zokognia kellene, hogy szükség van a Nyomtass te is! megszállottjaira
Bruck András > Ha nincs hangod, nem kell erővel elnémítani. Ha beléd fojtják a szót, akkor hagyhatnak beszélni. Ezért van
A könyv és a sorsa
Bruck András
Nem sok értelme van előhozakodni egy húsz évvel ezelőtt született, és soha meg nem jelent könyvkritikával.
Most mégis ezt teszem.
Én, mintha magam nem is léteznék, itt szinte kivétel nélkül mindig közélettel foglalkozom, a személyes vonatkozásokat kivonva, elrejtve. Ennyi köz közé, úgy érzem, befér egy kis magán, de ígérem, abból is igyekszem közt csinálni.
Csak pár nappal egy nagyon elismerő könyvkritika után (Kácsor Zsolt, Népszabadság) végül az e heti ÉS-ben is írtak a regényemről. Egyébként szintén jókat. Ez indította el bennem a lavinát.tovább
A szerelem erőtlensége
Bruck András
Nem lehetett vele politikáról beszélni. Nem lehetett nőkről. Tulajdonképpen semmiről nem lehetett, én legalábbis nem tudtam. Olykor mégis szívesen eltöltöttem vele fél órát vagy egyet. Azt se tudtam, pontosan, hol lakik, csak, hogy valahol a környéken, nem messze az én egykori Rumbach Sebestyén utcai lakásomtól. Mindig akkor találkoztam vele, amikor ott ült ház melletti autóparkoló elé kitett kis „teraszon”, a fotón is látható zöld-fehér ernyő alatt. Egy nő miatt járt oda, aki meg a közelben dolgozott.
Sírásóverseny
Bruck András
Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.
Beszállnak, kiszállnak, cipelik magukkal az ideszületésükkel elrendeltetett, korrigálhatatlan életüket.
Egy hiányzó mondat
Bruck András
Ez van. Mi ebben élünk, itt élünk.
A jobboldalt kiborította a Coca-Cola legújabb, meleg párokkal készített reklámkampánya. Íme, egy részlet a Pesti Srácok “Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket!” címmel közölt írásából. Ez a rész azután következett, hogy szerző előbb a homoszexualitást nem bűnként, hanem természetes emberi érzelemként ábrázoló Coca-Cola plakátok ürügyén kiőrjöngte magát. A melegek után tehát jöttek ők:
„Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni…,
A mi zseniális vezetőnk
Bruck András
A minap két megállapítással találkoztam. Az egyik: Orbán, ez a közepes tehetséggel, rendkívüli gátlástalansággal megáldott ember… Magyarország önéletrajza. (Schein Gábor) A másik: Orbán kivételes politikai zseni. (Eörsi László)
Egy miniszterelnök esetében azonban egyetlen használható mérce létezik: épít vagy rombol. A ténykedése áldás vagy átok a hazája, nemzete életén. Egy dóm felépítése évtizedek munkája volt, egy mai, modern felhőkarcolóé is éveké, az elpusztításukra meg elég pár óra. Akkor építő és romboló hogyan eshetne egyazon megítélés alá?
KFG
Bruck András
Múlt heti, Ki legyen a főpolgármester? című posztom nagyon gyengén teljesített. Míg az eggyel korábbi, Miért fogok szavazni? c. írásom 4.6 ezer megosztást és 3.3 ezer lájkot kapott, ez csupán 168 megosztásig és 421 lájkig jutott. Ez az óriási különbség magyarázatra szorul. A legkézenfekvőbb, hogy az írás 1/ túl hosszú volt, 2/ nem volt elég jó. Van azonban egy harmadik lehetőség is, mivel az első kettő szerintem nem indokol ekkora különbséget. Talán inkább arról van szó, hogy az én olvasóim többsége DK- vagy MSZP-szimpatizáns, akikben erős a bizalmatlanság a Momentum iránt. Márpedig az említett posztban én egyértelműen Kerpel-Fronius Gábor mellett tettem le a voksom. Az érveim ezek szerint nem voltak meggyőzőek. Ezért most visszatérek a poszt néhány állítására, de sokkal rövidebben.
Miért fogok szavazni?
Bruck András
Napok óta bennem van, hogy esetleg írhatnék valamit, hiszen jövő vasárnap EP választás. Tulajdonképpen nem sok múlik rajta, max., hogy a Fidesznek 12, 13 vagy 14 képviselője lesz-e Brüsszelben. Úgyhogy az írást mindig félreteszem, elhessegetem, nem gondolok rá. Aztán összefutok valakivel, az illető elmondja, hogy nem fog szavazni, és felsorolja az összes ismert érvet, amelyek lényege: semmi értelme. Másnap rám ír valaki: Fogsz szavazni? Igen. Én nem. Az indokai ugyanazok. Tudom, hogy végül úgyis elmennek, és én is el fogok, mert az esélytelen soha nem adhatja fel, mert akkor soha nem lesz esélye. Végül írni is ezért írok. Úgyhogy elmondom ismét, nagyon sokadszorra az érveimet. Pedig azt se tudom még, hogy kire fogok szavazni, csak azt, hogy kire nem.
Egyetlen bástyát lerombolni
Bruck András
Időnként megkérdezem valamelyik régi ismerősömet, hogy ő miképp látja az ország helyzetét. Az egyikük így: “Nem tudom, eljött-e a pillanat, amikor a fekete-afrikai béreken tengődő közalkalmazottak vagy a heti 70 órát dolgozó közlekedésiek azt mondják, hogy elég. Lehet, hogy még nem.”Van viszont egyvalami, amiben a teljes ellenzék és a szakszervezetek (nem megvásárolt része) egyetért: a rabszolgatörvény visszavonása. Minden nap, amivel az általános sztrájkot késleltetik, elveszett idő.
Bajszos szar és O1G
Bruck András
Magyarország az az infernális hely lett, ahol ezt a gúnynevet viseli a két legfőbb „közjogi méltóság”, a miniszterelnök és az államelnök. Szükséges még bármilyen országelemzés? Tüntetők ezrei skandálják, bajszos szar, a talán még megalázóbb O1G-t pedig lézerfénnyel vetítik középületek homlokzatára, az Akadémiára vagy magára a Parlamentre. De nem is érdemelnek szánalmat, rászolgáltak a nevükre. Vajon mi lesz a sírfeliratuk, remélhetőleg minél hamarabb?
Jóllehet, nyolc éve egyfolytában rombolnak, és egyre féktelenebbül, vadabbul, talán most először van okuk némi aggodalomra. Valami történt, valami megrepedt. A rabszolgatörvény kihirdetése után fiatalok lepték el az utcákat, a többségük harminc alatti, feltűnően sok közöttük a nő, ami új elem lehet egy érlelődő tömegmozgalomban. És ezúttal végre az eddig megmozdíthatatlan vidék is reagált.