A szabadság különös iránya
Bruck András >Magyarország, akár egy végső stádiumban lévő beteg, lassan belealszik a nemlétbe, szinte már alig vannak éber pillanatai, inkább
Címke: Bruck András
Frankensteinek országa
Bruck András >Magyarországon két egyaránt végzetes történet fut párhuzamosan egymás mellett. Az egyik leginkább egy komplex bűnügyi történethez hasonlítható. Legújabb
Pénzről, jellemről
Bruck András >Amikor azt mondta, nem érdekli többé Magyarország sorsa, magamban igazat adtam neki. Eszembe se jutott vitába szállni vele,
Lesz még egyszer új világ?
Az utolsó lehetőség – véli Bruck András – ennek a szégyenletes rezsim kiépülésének megakadályozására 2012. január 2.-a, az Operaház előtti
A sport megbecstelenítése
Bruck András >Csak néhány napja tudom, kik azok a Liu testvérek: magyar anyától és kínai apától született gyorskorcsolyázók, szereztek már
Az underdog erkölcsi fölénye
Bruck András >Az underdog az esélyes ellentéte. A legismertebb underdog természetesen a bibliai Dávid volt. Finnország is az volt, amikor
Ki kell kényszeríteni a vitát
Bruck András >Minél több szálon kapcsolódsz az élethez, annál többször ér csalódás. Mi volna a megoldás? Elvágni minden szálat? Talán.
Küldetésesek: mindenkinek zokognia kellene, hogy szükség van a Nyomtass te is! megszállottjaira
Bruck András > Ha nincs hangod, nem kell erővel elnémítani. Ha beléd fojtják a szót, akkor hagyhatnak beszélni. Ezért van
A könyv és a sorsa
Bruck András
Nem sok értelme van előhozakodni egy húsz évvel ezelőtt született, és soha meg nem jelent könyvkritikával.
Most mégis ezt teszem.
Én, mintha magam nem is léteznék, itt szinte kivétel nélkül mindig közélettel foglalkozom, a személyes vonatkozásokat kivonva, elrejtve. Ennyi köz közé, úgy érzem, befér egy kis magán, de ígérem, abból is igyekszem közt csinálni.
Csak pár nappal egy nagyon elismerő könyvkritika után (Kácsor Zsolt, Népszabadság) végül az e heti ÉS-ben is írtak a regényemről. Egyébként szintén jókat. Ez indította el bennem a lavinát.tovább
A szerelem erőtlensége
Bruck András
Nem lehetett vele politikáról beszélni. Nem lehetett nőkről. Tulajdonképpen semmiről nem lehetett, én legalábbis nem tudtam. Olykor mégis szívesen eltöltöttem vele fél órát vagy egyet. Azt se tudtam, pontosan, hol lakik, csak, hogy valahol a környéken, nem messze az én egykori Rumbach Sebestyén utcai lakásomtól. Mindig akkor találkoztam vele, amikor ott ült ház melletti autóparkoló elé kitett kis „teraszon”, a fotón is látható zöld-fehér ernyő alatt. Egy nő miatt járt oda, aki meg a közelben dolgozott.
Sírásóverseny
Bruck András
Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.
Beszállnak, kiszállnak, cipelik magukkal az ideszületésükkel elrendeltetett, korrigálhatatlan életüket.
Egy hiányzó mondat
Bruck András
Ez van. Mi ebben élünk, itt élünk.
A jobboldalt kiborította a Coca-Cola legújabb, meleg párokkal készített reklámkampánya. Íme, egy részlet a Pesti Srácok “Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket!” címmel közölt írásából. Ez a rész azután következett, hogy szerző előbb a homoszexualitást nem bűnként, hanem természetes emberi érzelemként ábrázoló Coca-Cola plakátok ürügyén kiőrjöngte magát. A melegek után tehát jöttek ők:
„Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni…,