A szabadság különös iránya

Bruck András >Magyarország, akár egy végső stádiumban lévő beteg, lassan belealszik a nemlétbe, szinte már alig vannak éber pillanatai, inkább

Continue reading

A könyv és a sorsa

Bruck András

Nem sok értelme van előhozakodni egy húsz évvel ezelőtt született, és soha meg nem jelent könyvkritikával.
Most mégis ezt teszem.
Én, mintha magam nem is léteznék, itt szinte kivétel nélkül mindig közélettel foglalkozom, a személyes vonatkozásokat kivonva, elrejtve. Ennyi köz közé, úgy érzem, befér egy kis magán, de ígérem, abból is igyekszem közt csinálni.
Csak pár nappal egy nagyon elismerő könyvkritika után (Kácsor Zsolt, Népszabadság) végül az e heti ÉS-ben is írtak a regényemről. Egyébként szintén jókat. Ez indította el bennem a lavinát.tovább

A szerelem erőtlensége

Bruck András
Nem lehetett vele politikáról beszélni. Nem lehetett nőkről. Tulajdonképpen semmiről nem lehetett, én legalábbis nem tudtam. Olykor mégis szívesen eltöltöttem vele fél órát vagy egyet. Azt se tudtam, pontosan, hol lakik, csak, hogy valahol a környéken, nem messze az én egykori Rumbach Sebestyén utcai lakásomtól. Mindig akkor találkoztam vele, amikor ott ült ház melletti autóparkoló elé kitett kis „teraszon”, a fotón is látható zöld-fehér ernyő alatt. Egy nő miatt járt oda, aki meg a közelben dolgozott.

tovább

Sírásóverseny

Bruck András
Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.
Beszállnak, kiszállnak, cipelik magukkal az ideszületésükkel elrendeltetett, korrigálhatatlan életüket.

Egy hiányzó mondat

Bruck András
Ez van. Mi ebben élünk, itt élünk.
A jobboldalt kiborította a Coca-Cola legújabb, meleg párokkal készített reklámkampánya. Íme, egy részlet a Pesti Srácok “Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket!” címmel közölt írásából. Ez a rész azután következett, hogy szerző előbb a homoszexualitást nem bűnként, hanem természetes emberi érzelemként ábrázoló Coca-Cola plakátok ürügyén kiőrjöngte magát. A melegek után tehát jöttek ők:
„Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni…,

%d bloggers like this: