Hirdetések

Demszky, a díszpolgár

Gábor György
Orbán és Kocsis Máté elmondta, hogy Demszky alatt koszos, büdös és rendezetlen volt Budapest, fertőzött a bűnözéstől, a város elakadt a fejlődésben, és különben is – így Kocsis – Demszky egy közönséges gazember, bűnöző, aki méltatlan arra, hogy Budapest díszpolgára legyen.

Hirdetések

Budapesti fák

Bencsik Gábor
Söpörjünk akkor a magunk portája előtt. A jobboldal sok hibát elkövetett a budapesti kampányban (itt élek, ezt látom). Nézzünk hármat, biztosan van több is.
Kezdjük az egyik legdurvábbal. A CEU kiszorításának (ne áltassuk magunkat, kiszorítás volt az a javából) költség-haszon egyenlege súlyosan negatív a budapesti jobboldal számára. Voltam bátor ezt megírni 2017 márciusában, az egész ügy indulásakor, kaptam is a jobboldaltól érte eleget. Most fizettünk a hibáért.

tovább

Elefánt voltam

Gaál Péter

Írjam meg, kérte egy nagyon kedves barátnőm, a főpolgármester-választásról szóló véleményemet, mert neki vannak fenntartásai. Megírtam, de egy összefoglalót másnak is megígértem, a Borkai-sztorival egyetemben. Persze nem főpolgármester-választás volt, de ott egye a fene az ilyen apró pontatlanságokat. tovább

Az ellenzék kínálata dönt

Vásárhelyi Mária
Teljesen aránytévesztőnek, igazságtalannak és kontraproduktívnak gondolom azokat az elemzéseket, amelyek az önkormányzati választások eredményét, a nagyvárosokban az ellenzéki pártok jelentős előretörését a Borkai-üggyel, és ezen belül is elsősorban a szex-videó nyilvánosságra kerülésével magyarázzák. Nem vitatom, hogy ennek volt szerepe a végeredmény alakulásában, elsősorban abban, hogy mozgósíthatta a még hezitáló ellenzéki szavazókat, az azonban meggyőződésem szerint biztosan nem felel meg az igazságnak, hogy a váratlan és a nagyvárosokban és a budapesti kerületekben fölcsuszamlásszerű ellenzéki előretörést a Borkai-ügy okozta.

tovább

A győzelem éjszakája

Varga Zoltán
Naaa, mit szólnak? 
Gondoltam, csak megnézem már, milyen egy diadalmas hadvezér, egy hamisítatlan, vagány felcsúti koki- és sallerkirály a győzelem éjszakáján. 
Erre mit látok? A kamerák valami temetési szertartást közvetítenek. Középen egy kétségbeesett fószer, lehet ez az első temetése, vagy közeli hozzátartozója az elhunyt, nem tudom. Mélyről, torokból kezdi a liturgiát, ideges. 

Tigra és a többi: Manipuláltak választási adatokat?

Az LMP szerint egy egymással összejátszó kör tartja kezében a választási informatikai rendszert, amelyen komoly biztonsági rések is vannak – számolt be az index. Szél Bernadett társelnök és Demeter Márta országgyűlési képviselő hétfőn Budapesten osztotta meg újságírókkal tapasztalatait, miután április 9-e óta informatikusok, adatelemzők és jogászok segítségével áttekintette a választás lebonyolításában érintett intézmények, cégek, és a használt technikai háttér hálózatát. Az MTI jelentése szerint az LMP-s politikusok megdöbbentő összefonódásokról beszéltek.

Az öreg matematikus dala

Gaál Péter

Hozzászólás az informatikus 13+1 pontos cikkéhez.
“Az új Országgyűlésben így a Fidesz-KDNP-nek összesen 133, a Jobbiknak 26, az MSZP-Párbeszédnek 20, a DK-nak 9, az LMP-nek 8, az Együttnek és a német önkormányzatnak 1-1 képviselője lesz, és 1 független jelölt is bejutott.” Ez kormányoldalon az említett 133 képviselő kontra összesen 66 ellenzéki. Arról, amit nem tudunk biztosan, most ne beszéljünk. Az érzéseim nem változtak, de kit érdekelnek azok rajtam kívül.

Remény és Valóság

Írta: Lana

Hol volt, hol nem volt, Kerekerdő közepén, egy mézeskalács házikóban éldegélt egy gyönyörű szép leány. Úgy hívták, hogy Remény. Remény nagyon boldog volt, hiszen a Valósággal élt együtt. Valóság izmos, daliás férfiú volt, aki nagyon szerette Reményt. Együtt csináltak mindent, Remény öntözte Valóság virágait, Valóság vagdosta Remény kiskertjében a vadhajtásokat. Szépen éltek, nem volt köztük hangos szó. Történt azonban egyszer, hogy vendég jött a házhoz. Az alacsony termetű férfi neve Álomtolvaj volt.

Irén aranylánca

Gaál Péter
Vasárnap margójára. Én nem szoktam olyat írni, hogy “XY ellopta”, “elcsalták”, “csaltak”, sőt, bármiről, ami nem nyilvánvaló, vagy amit nem tudok, illetve nem tudok bizonyítani, hogy “ezt és ezt csinálták”. Azt viszont igen, hogy… ha valaki ismeri a következő sztorit, lapozzon. Ez se új a nap alatt. Volt egy nagyon régi barátnőm, Irén, akinek elveszett egyszer az aranylánca. Te loptad el, nézett rám. Viccelsz, válaszoltam. Aztán megtalálta. Most akkor tessék bocsánatot kérni, mondtam. “Nem fogok. Ugyanis nem az a lényeg, hogy valóban elloptad-e, hanem az, hogy el tudom-e rólad képzelni.”
Ez a mostani mondandóm (is), kedveseim. Az elképzelés.

A választás olyan, mint a foci

Eszes Beáta
Az ellenzéknek nyolc év kellett, hogy elismerje, a választást szavazatban mérik, és nem virtuális önámításban. A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.

Szavazni muszáj

Bruck András
Mint egy lezuhant repülőgép túlélői a dzsungelben, az ellenzéki szavazók úgy bolyonganak a választási rendszer útvesztőjében. Rengetegen nem tudják, kire kell szavazniuk ahhoz, hogy jövő hétfőn egy másik Magyarországon ébredjenek. Hiába a tájékoztatók, a választási rendszer nem csak követhetetlenül bonyolult, de annyira becstelen is, hogy akár egy ellenzéknek szánt szavazat is a Fideszt erősítheti. Az egész tele van undorító csapdákkal. A szabályok direkt így lettek kisakkozva, hiszen a Fidesz számára is óriási a tét: muszáj további négy évig hatalmon, s ezzel börtönön kívül tartani egy halom köztörvényest.

Nem-abszurd történet

Gellért András
Legutóbb megjelent rövid dialógusaimat sokan olvasták, sőt terjesztik is, ajánlják másoknak, nem lehet okom tehát panaszra, ám ettől függetlenül azt a tanácsot kaptam, sokkal sikeresebb lehetnék, ha nem abszurd, vagy éppen groteszk történeteket írnék, hanem reális, ugyanakkor kedves, megható és pozitív meséket, vagy párbeszédeket.
Rajtam nem múlik, így hát ezúttal egy kedves, megható, szívet melengető, optimizmust sugalló, és ami nagyon fontos, a mában játszódó pozitív történet következik. Hogy abszurd-e, azt már az olvasókra bízom. Rövid leszek és csak a szikár tényeket mondom el.

%d blogger ezt szereti: