Törököt fogtak?

Dobozi István
Az elmúlt hetekben számos írás jelent meg a Népszavában a súlyosbodó török válságról. A gazdasági elemzések kitűnőek voltak; a külpolitikai értékelések azonban némi kivánni valót hagynak maguk után. Aránytalan figyelem irányult a Törökországban fogva tartott gülenista amerikai lelkipásztor, Andrew Brunson kiadatása körüli feszültségre, ami csupán a jéghegy csúcsa, nem több, mint kapóra jött ürügy Washington és Ankara huzamosabb ideje mélyülő, geostratégiai kérdéseket felvető konfliktusában.

Dobozi István írása a Financial Timesban

A kínai-amerikai gazdasági kapcsolatokról

Donald Trump amerikai elnök úgy gondolja, hogy országa „kolosszálisnak” bélyegzett külkereskedelmi mérleghiánya a külföldi partnerek „tisztességtelen” kereskedelmi praktikáinak, államilag irányított külpiaci trükközéseinek köszönhető. Ebben Kína áll az élen, amely tavaly már négyszer annyi árut szállított az Egyesült Államokba, mint amennyit onnan importált. Való igaz, az elmúlt negyedszázadban a kínai exporttöbblet a negyvenszeresére ugrott, s a teljes amerikai árukereskedelmi deficit közel felét teszi ki. Hétszázmilliárd dollárra rúgó értékben kereskednek egymással, s ez a világpiac legkiterjedtebb kétoldalú forgalma.

A G1 felé

Dobozi István
Világszerte sokakat megdöbbentett Donald Trump amerikai elnök szereplése a G7 kanadai csúcstalálkozóján. Késve érkezett és korán távozott, ráadásul nem írta alá a keserves alkudozásokkal összehozott közös nyilatkozatot. Távozása után pedig a nemzetközi diplomáciában ritka durván sértegette a csúcs házigazdáját, Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt. Előre sejtve a G7-partnereket sújtó amerikai acél- alumíniumvámok miatti heves bírálatokat, Trump nem is akart részt venni a csúcstalálkozón; tanácsadói könyörögték ki nála, hogy menjen el. Tavaly a hamburgi G20-as csúcs is furcsa volt: mindenki megrökönyödésére Ivanka lányát ültette a saját székébe, amikor éppen kétoldalú megbeszélnivalója volt.

A populista Piketty és a kivitt profit

Dobozy István:
Szeretnék röviden hozzászólni Thomas Piketty írása körül forgó, kicsit indulatos vitához, amelyben véleményem szerint mindenről van szó, csak a lényegről nem. Sajnos a vita azon a vakvágányon fut tovább, amelyre maga  a francia közgazdász helyezte az általa szakszerűtlenül végzett elemzéssel.
Piketty konkrétan azt állítja, hogy Magyarországról (és néhány más kelet-európai országból) több külföldi vállalati profit megy vissza az Európai Unió fejlett magországaiba, mint amennyi onnan uniós támogatás formájában visszajön a perifériára. Ennek az összevetésnek azonban semmilyen közgazdasági értelme nincs, de kíválóan alkalmas arra, hogy lovat adjon EU-ellenes (sőt németellenes) populista politikai támadások alá.

%d bloggers like this: