Tamás Ervin
Ahogy kell. Minden úgy történik, ahogy kell. A sárdobálás egyetlen előnye, hogy fogy a sár. De nehezen. Mert annyi van. És mert nem csupán a szenny közreadásának gátlástalansága és a technika ma már korlátlan lehetőségei, hanem az érintettek nyilvánosságnak szánt mondandója és a mögötte lévő, ennek homlokegyenest ellentmondó tettek is színültig töltik a kampánymedencét.
A legtöbb „Tetszik” reakciót kapott 2017. évi fényképed
Andras, ma 2 éves ez a fénykép, és abban az évben ezt kedvelték a legtöbben. Úgy gondoltuk, hogy talán örömmel látod ma újra.
Ezt az értesítést kaptam ma. Alig indult még az Újnépszabadság. Tamás Ervin cikkét az Index2-n 67 ezren olvasták el. Talán ez annak is köszönhető, hogy az Index értő szerkesztője, Kiricsi Zoli megváltoztatta az eredeti címet erre: A Fidesz egyszerre mágus és démon. És kirakta a címlapra. Itt a győztes írás: tovább
Tamás Ervin
Olvasom, hogy jelenleg már antropológus szakértő vizsgálja Pruck Pál gyerekkori fotóit. Mérése szerint a jobb fülkagyló, az orrhegyek, az orrnyereg és az ajkak alapján a két gyerek személyazonossága igen nagy valószínűséggel megegyező. Tudják, ez az a Pruck, akinek az 56-os plakátokon való szereplését Dózsa László színésznek kölcsönözték, aki boldogan vállalta a beugrást. Másfél év után már az antropológusig jutott a drámai vita, aminek kezdetén is eldőlni látszott, hogy Dózsa úr közreadott hősi tettei több helyütt hibádznak.
Folytatáshoz kattínts a címre
Többszázezer forintos pulykapénzt vesz fel az igazságügyi miniszter, másutt a hivatali dolgozók egy rakat Erzsébet-utalvánnyal távoznak az ünnepekre, míg egy iskolában a Klik az igazgatóknak figyelmes levelet postáz, egy, azaz egy darab Mozart-golyóval, másutt fél bejglin és egy vitaminitalon osztozhat, egy felsőoktatási intézményben pedig egy doboz tojás volt a jutalom. Sem az ajándékozó, sem a megajándékozott viselkedése nem normális – egy normális, gesztusaiban mértékadó és mértéktartó országban – írja Tamás Ervin.
Krenner István rajza
TAMÁS ERVIN Állunk csúzlikkal a vártán, s körülbelül annyi erőnk marad, hogy saját sorainkat kritizáljuk, tizedeljük. Azokat, akik annyira vágynak egy trónfosztásra, hogy kvázi az ördöggel is cimborálnának,