Lehetne biztonságosan társalogni?
Ferber Katalin >Tehát, a Gábor György “ügyről”. Előrebocsátom, hogy az elmúlt néhány évben talán öt alkalommal nyilvánítottam írásos véleményt az
Címke: Ferber Katalin
Még egyszer az Erasmus-ügyről
Ferber Katalin >Van ez az Erasmus-ügy, vagy is inkább skandalum (botrány), holott nem először, s nem is utoljára, (mint több
Nem elég jó
Ferber Katalin >Az alábbi írás kevéssé általánosítható, de van benne egy s más, amivel mások is találkoztak, legyenek fiatalok vagy
Fo(r)galmi akadályok
Ferber Katalin >Éppen Budapesten voltam, amikor a kínai és a tizenhat közép-kelet-európai, illetve dél-európai ország küldöttei a fővárosba érkeztek és
Bella, a fülöp-szigeteki migráns
Ferber Katalin írása >Bella vagyok- Az igazi nevemet úgysem tudnád kiejteni, mosolyog kicsit szégyenlősen. Tokió belvárosában egy kávéházban ülünk négyen.
A Jó, a Rossz és egy csúf ügy
Ferber Katalin >Nincs kakofónia. Egységes hangok, pontosabban vélemények zúdulnak. Van a JÓ hatalom és a GONOSZ hatalom. Természetesen az Amerikai
Baszjad Izüt-gondolatok
Bojár Iván András lelkesedik: Hát én ezt imádom! Ha lenne magyar Fellini, mitikus hősfilmet forgathatna a maga önironikus, blaszfémikus modorában
Egyszerű történet
Ferber Katalin
Meghívtak egy bulira, örömmel mentem, végre nem a nyelviskola, nem a tudomány, nem a bevándorlási hivatal..
Pamela mutatta be Monikát, akinek szépsége lenyűgözött. Sudár, gyönyörű nálam fiatalabb nő, svájci, így aztán soknyelvű, öltözködése, sminkje kitűnő ízlésről tanúskodik, egyszóval minden férfi szeme megakadt rajta.
S ott állt mellette Ken, a férje, akinél megynyerőbb külsejű férfit addig nem láttam Japánban. Szép pár, súgom Pamelának, válasz helyett nevet, Monika új még Japánban, nemrég költöztek New Yorkból Tokióba, mert Ken ragaszkodott ahhoz hogy itt éljenek. továbbt
Olvasnivaló: Tesók
Ferber Katalin
Ekkor még csak ketten… A kislány három éves, a kisfiú öt.
Önfeledten nevetnek, látszik, hogy nem parancsszóra. Ez a dolga minden gyereknek, ha vannak szüleik, ha a szülőknek van idejük a gyerekeikre, ha van mit enni, s ha van hol aludni. Ezek a gyerekek (még) nem ismerik a nélkülözést, de az önmérsékletre már tanítják őket a felnőttek. Az kötelesség. Akárcsak a fegyelem. A kisfiú már majdnem úgy ül, ahogy férfiként megengedett. A kislánynak még szabad előrenyújtott lábacskákkal üldögélnie, később jön csak a kötelező térden, sarokra ülés.
Kóma (részlet)
Ferber Katalin
Arra riadt, hogy megint felemelik a hordággyal együtt és egy parkon át beviszik egy épületbe. Katit nem látta sehol. Ettől megrémült. Meg akart valakit kérdezni, nem látta-e a lányát, de megint megnémult.
Iszonyú forróság öntötte el, kiszáradt, vizet akart kérni, de erre is képtelen volt.
Hirtelen kinyitotta a szemét, látta hogy már egy ágyban van és rajta kívül nincs senki a szobában. Ettől megnyugodott és megpróbált valami nagyon szépre gondolni.
Álomén (részlet)
Ferber Katalin
Matematika óra van, nem szeretem, ritkán értem, de igyekszem, nem lehetek rossz tanuló mert akkor senki nem áll szóba velem az osztályban, pedig nagyon szeretném ha lennének barátnőim, figyelek a matematika tanárra, de megint nem értek semmit, kopognak, Marika néni abbahagyja a magyarázatot, bejön egy rendőr, őt nem láttam amikor bevittek a rendőrkapitányságra, a rendőr Marika néni fülébe súg valamit, az osztály feléled, többen izgatottan sutyorognak a padtársukkal, Ferber, mondja Marika néni hangosan, a rendőr elvtárssal kell menned, visszajöhetek, kérdem zavartan, vidd csak magaddal a táskádat, nem biztos hogy visszaérsz az utolsó óra végéig,…
Kávés csésze
Ferber Katalin
Olyan lendülettel jön elém, mintha velem egykorú lenne. Nem ölel át, csak mosolyog, de ebben a mosolyban percekig tartó ölelés van. A cicája a lábamhoz dörgöli az orrát, aztán hozzám simul. Dorombol, s ettől a gazdája meglepődik, mert Juki, mondja nekem nevetve, nagyon barátságtalan, sok vendégemet riasztotta már el innen.
Teával vár, de nem akármilyennel, az egyik legfinomabbal, csak egyetlen szót suttog egy, a nagyszoba ajtajánál álló hölgynek, s az meghajol, majd azonnal hozza a teát. Tudatlan vagyok, mert még csak néhány éve élek Tokióban, meg sem merem kérdezni, ki az ajtóban álló hölgy. A cica az ölembe ugrik, én kissé remegő kézzel simogatom, zavarban vagyok, de ezt megérzi a vendéglátóm, édességgel kínál, a japán zöld tea sokkal jobb ezzel, mondja, én pedig többször megköszönök mindent, holott már nem is tudom mit is köszönök.
Tanulom az ő nyelvét, a japánt, büszkén mutatom neki az új elektronikus szótáramat,