Gaál Péter
“A magyar nemzet szembeszállt a világ legnagyobb diktatúrájával,” írja az Origo október 23. kapcsán. “Lengyel munkásfelkelés, szuezi válság: az egész világ megváltozott 1956-ban. A csúcspont a magyar forradalom volt.”
A magyar. Nemzet. A világ. Legnagyobb. Diktatúrájával. Csúcspont. Megváltozott.
Gaál Péter
Írjam meg, kérte egy nagyon kedves barátnőm, a főpolgármester-választásról szóló véleményemet, mert neki vannak fenntartásai. Megírtam, de egy összefoglalót másnak is megígértem, a Borkai-sztorival egyetemben. Persze nem főpolgármester-választás volt, de ott egye a fene az ilyen apró pontatlanságokat. tovább
Gaál Péter
Hiába, kérem, ez nem Arthur Jay Finkelstein munkája már, na. Hozzá képest az utódok outsiderek. Kontárok. Pancserek. Hogy tudni lehetett? Nem lehetett tudni. Gátlás kérdése az egész. Nem Tarlós a hibás. Mit várhatnak egy hetvenen felüli embertől? Churchill is pont ennyi idős korában bukott meg, pedig megnyerte a briteknek a második világháborút, és igaz, ő hat év múlva vissza tudott térni, ahogy Tarlós nem fog. És hát ott van (volt) még Habsburg Ottó, Charlie Chaplin, Pablo Picasso, Faludy György, hadd ne soroljam. Jó, jó, ők nem akartak polgármesterek lenni. És a veresegyházi Pásztor Béla akart? Nyolcvanegy esztendősen? Akart. És akkor mi van?
Gaál Péter
– Uram, mit szól hozzá, hogy a polgármester…
– Fejlődünk, kérem tisztelettel. Megyünk felfelé, mint a rakéta. Azelőtt egy stadionunk sem volt, most három van. Tizenkét kilátó, egyik éppen a házunk tetején, négy a buszmegállók váróján, a többinek pedig még dombokat is építettek, ha már eléggé el nem ítélhető módon az őseinknek pont ide az Alföldre kellett települniük. tovább
Fogalmazni tudni kell. Nem támogatják a szíriai török hadműveletet, tudatta a Fehér Ház. Trump mester mást is tudatott előtte, leginkább saját magáról, hja kérem, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni a fényesítésre és a feltűnés keltésére. Ha más nincs, legalább a feltűnés maradjon, talán ez is elég lesz az újraválasztáshoz. Utolsó remény, ugye, hogy ne mondjam, az egyetlen.
Gaál Péter
Először – tizenkilenc éves voltam – Leningrádban (amikor még úgy hívták) tűnt fel. Akkor azt gondoltam, orosz sajátosság, hogy a polgár kiszemel magának egy pontot, ahová el szeretne jutni, maximum a tereptárgyakat figyelembe véve húz odáig egy képzeletbeli egyenest, és a továbbiakban annak mentén halad.
Gaál Péter
Műsoron kívül is értetlenkedem néha. Vagyis nem értem. Most például Németh Szilárdot és a náci-fasisztára hajazó felemelt kart. (Nem a karlendítést, hogy kedves kormányszimpatizáns Olvasóim se találjanak fogást.) Oké, az nem volt, bár valahogy a képen látható pozícióba kellett jutni azoknak a karoknak. Ne boncolgassuk, mert tényleg eljutunk a karlendítésig, aminek a SEBESSÉGE legjobb tudomásom szerint soha, sehol nem volt előírva. “Hagyomány és modernség. 1800 első éves hallgató tett fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen” – írja ez a kedves, korpulens ember a facebook-lapján. “Katonatiszti eskü”, tette hozzá egy kommentelő, a többi, cseppet sem hízelgő hozzászólásra reagálva.
Lutherhez egyszer elment egy fiatal paptársa és azt mondta:
– Doktor úr, nagyon nagy baj van!
– Mi a baj?
– Az, hogy néha én magam sem hiszem, amit prédikálok.
Luther összetette a kezét és felnézett az égre:
– Hála neked uram, mert azt hittem, hogy csak én vagyok így ezzel.
Gaál Péter
Gaál Péter
Teljes nevén nátrium-hipoklorit, becézve hipó. Mint tudják, fehérít, fertőtlenít, szagtalanít. Háztartásokon belül elkél mind a három, beleértve az államháztartást is.
Mert hát csak erre fogunk kilyukadni, mielőtt holnaptól visszaeveznénk fontosabb vizekre. Kizárólag azért írom ezt a cikket, hogy – ha ez egyáltalán lehetséges – még világosabb legyen Önök előtt, hogyan működik ma a kormányzati média Magyarországon. “Eddig nem úgy működött?” De, egy ideje úgy működött. “És azelőtt?” Azelőtt nem volt ekkora szervezettség. Ami részint rossz, részint jó.
Gaál Péter
Mad Mary. Bizonyos értelemben bloody, legalábbis eddig az volt, bár most valamiért úgy tűnik, ő a Soros.
Azért hátrább az agarakkal. Nem lehet azt tudni sohasem. Nem lopok szívesen Szele Tamás barátomtól, aki ezt már megénekelte. Ha néha mégis, tekintsenek inkább szajkónak, mint szarkának. Úgy valahogy könnyebb lesz nekem. Tehát nem tudni.
Mit nem tudni? Semmit nem tudni. Őrültségnek hat, de a kétezer-hatos puccs gondolata is őrültségnek hatott, az őszödi beszéd, a tévéostrom világra segítése, majd a végtelenül fényes jövő abszolút realitása előtt.
Gaál Péter
Disznóhús ingyen. Az ortodox zsidó dilemma. De Önök megszokták, hogy mindent minimum két értelemben használok. Ha nem háromban. Vagy négyben. Mígnem a kígyó… bízom benne, hogy legalább tájékozódási szinten jártasak a kundalini-jógában, így nem folytatom.
A vége a kör. A kör, amit általában örök folytonosságként (“öröklétként”) értelmeznek. A jegygyűrű, mondják a vonatkozó okosságok, a végtelen szerelem jelképe. Hogy miért éppen arany, arról kevesebb szó esik. Készült már hajból (a keltáknál), kenderből, vasból, majd “esztétikai okokból” lett nemesfém.
Gaál Péter
“A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De a soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt.”(Márai Sándor)
Ezzel mindössze az az apró probléma van – amennyiben a valóságot úgy értelmezzük is, ahogy szokták, tehát helytelenül -, hogy olyat, ami nem a valóságon – legyen inkább tapasztalati – nyugszik, NEM LEHET kitalálni.