Lana meséi
Hol volt, hol nem volt, volt egy kis ország. Ennek az országnak a lakóit arról lehetett megismerni, hogy majdnem mindenkinek hajlott volt a háta. Kinek a derekáig ért az orra ennek a hajlatnak következtében, kinek a bokájáig, A betegséget, melytől ezt a görbületet kapták, úgy hívták, hogy szervilizmus. Ha valaki nem tudná, ez hétköznapi fordításban szolgalelkűséget jelent.
Irta: Lana
Jól van gyerekek, üljetek ide körém. Most egy olyan mesét mondok, amiből tanulhattok. Hegyezzétek a füleiteket.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Annak az öreg királynak nagyon sok gyereke volt, több, mint a török szultánnak. Nem is tudta soknak a nevét, csak úgy hívta őket, egyeske, ketteske.. de volt egy szép leánya, akinek a Remény nevet adta. Ő volt a kedvenc gyermek, mert nem csak szép volt, de okos is.
Írta: Lana
Hol volt, hol nem volt, Kerekerdő közepén, egy mézeskalács házikóban éldegélt egy gyönyörű szép leány. Úgy hívták, hogy Remény. Remény nagyon boldog volt, hiszen a Valósággal élt együtt. Valóság izmos, daliás férfiú volt, aki nagyon szerette Reményt. Együtt csináltak mindent, Remény öntözte Valóság virágait, Valóság vagdosta Remény kiskertjében a vadhajtásokat. Szépen éltek, nem volt köztük hangos szó. Történt azonban egyszer, hogy vendég jött a házhoz. Az alacsony termetű férfi neve Álomtolvaj volt.
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, élt egyszer egy jóságos király. Ez a király örök uralomra lett kárhoztatva.