Übü papa számol
Gábor György>Übü papa első szava az, hogy „merdre”. Vagyis az, hogy „szar”. Az én első és utolsó szavam Übü papa
Címke: Gábor György
Demszky, a díszpolgár
Gábor György
Orbán és Kocsis Máté elmondta, hogy Demszky alatt koszos, büdös és rendezetlen volt Budapest, fertőzött a bűnözéstől, a város elakadt a fejlődésben, és különben is – így Kocsis – Demszky egy közönséges gazember, bűnöző, aki méltatlan arra, hogy Budapest díszpolgára legyen.
A muszlimokat disznóbőrbe kell csomagolni?
Gábor György
A hír ennyi:
A hvg hivatalosan meg nem erősített információi szerint „Maróth Miklós vezeti majd az MTA-ról leválasztott kutatóhálózatokat.” Maróth Miklós Palkovics László miniszter jelöltje. Néhány nappal ezelőtt még az volt a kérdés, hogy Lovász László elfogadja-e a Maróth Miklós személyére tett javaslatot, mára már úgy tudjuk, hogy elfogadta.
A kormány által jelölt és Lovász László által elfogadott Maróth Miklósról sok minden tudható. A Magyar Nemzetnek köszönhetően például az, hogy Orbán Viktor barátja.
De sok minden más is.
Mindenekelőtt elmesélem egy 2007-es emlékemet Maróth Miklósról.
Eine kleine Philologie
Gábor György
Mindenekelőtt bizsergető érzés, hogy „odafönn” nemcsak számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek, s nemcsak aktákba írják, miről álmodoztam, hanem olvassák is a soraimat. Gyorgy C. Kalman barátom két nappal ezelőtt közzétett posztjához egy parányi hozzászólásomban ezt írtam: „A parafrázist, amely Nechemja (Nehémiás) könyve 4,11-re épül (“Akik a falon építettek, s akik a terhet magukra rakva vitték – egyik kezével dolgozott a munkán, a másik pedig tartotta a fegyvert.”) Orbán – mint látható – egy erdélyi igehirdetőtől lopta. Természetesen. De azt elfelejtette hozzátenni, amit az építkezést vezető Nechemja mondott magáról: “A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet… sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.” (Nechemja 5,16; 5,18). Pedig így lenne teljes.”
Nye agresszor
Gábor György
Volt az a vicc, hogy a kongói őserdőben a bennszülöttek elkapnak egy angol, egy amerikai és egy orosz katonát. Mielőtt megennék őket, lehet egy utolsó kívánságuk. Az angol kér egy Scotch-ot, az amerikai egy Bourbont, az orosz azt kéri, hogy rúgják seggbe. A bennszülöttek teljesítik a kérésüket,
Versenyben a dákorománokkal
Gábor György
Miután olvasom, hogy a nagyszerű Kásler miniszternek hála, a Magyarságkutató Intézetet újabb 350 millió forinttal ajándékozzák meg, hogy az ott kutató kiválóságok havi fizetése végre elérje a 650.000 forintot (amely az én egyetemi tanári fizetésemnél lényegesen nagyobb), s ha még hozzáveszem azt is, hogy 150 millióval indul a Hun-magyar Múzeum, a lehető legrövidebb időn belül szeretnék elnyerni egy jó kis magyarságkutatói munkakört.
Tekintettel arra, hogy magától értetődő kormányzati cél a magyarságnak a dákoromán kontinuitás időbeli megelőzése,…
Schmidt Mária történész csodálkozik, hogy ki zsidó
Gábor György
Egy remekbe szabott interjú végén, Soros György apropóján, Schmidt Mária az alábbiakat mondja a riporternek: “Tudja, az apját, Soros Tivadart katolikusként regisztrálták 1916-ban, miután hadifogságba esett. Nem tudom, hogy tényleg zsidó-e. Miért térne vissza a zsidó hitre valaki a ’30-as években? Soha nem viselkedett zsidóként, egy rejtély a számomra.”
Ennyit mondott a történészasszonynak vélt pártpropagandista.
Egy rejtély a számára.
Akkor hát segítsünk neki megfejteni ezt a rébuszt!
A Nagy tengely
Gábor György
Nevet szerzett magának, amikor Nagy Imrének megadta a végtisztességet. Hazudott ott is, alakoskodott, konjunktúralovagként kihasználta a nagy lehetőséget, de legalább elbúcsúztatta azt, akit szimbolikusnak szánt módon, aljasul kivégeztek, s aki három évtizeden át jelképévé vált a diktatúrával szembeni ellenállásnak.
Most, majdnem három évtizeddel később, szimbolikusnak szánt módon, aljasul meggyalázza-megtapossa Nagy Imre emlékezetét, mert most már ő fél és retteg tőle, ugyanúgy, mint elődei, hiszen alakja akár újra jelképévé válhat a diktatúrával szembeni ellenállásnak.
Levél Balog Zoltánnak
Azt mondta ma Balog Zoltán, hogy ne a politikusok mondják meg, mi a kereszténység. „Hát hogy jönnének ehhez?” Meg azt is mondta, hogy „a kormánynak nem feladata a keresztény hit védelme és képviselete.” Meg még azt is, hogy az, hogy a kormány megvédi a keresztény Európát, meg a kereszténységet, az merev, durva leegyszerűsítés, s mindez „így gőgösen hangzik.”
Kedves Zolikám, látod, kísértetiesen ugyanezt mondom én hosszú-hosszú évek óta, s végre most már te is! Azon töröm a fejem, hogy mi lehetett az oka annak, hogy eddig te mást mondtál? És mi lett most hirtelen közös bennünk? Te református lelkész vagy, én nem vagyok az. Te eddig bent ültél a parlamentben, én nem ültem bent a parlamentben.
Akkor hát? Én még mindig nem lettem református lelkész, ez tehát továbbra sem közös bennünk. Talán az a közös, hogy most már te sem üldögélsz bent a parlamentben. Esetleg az, hogy időközben betértél a zsidó vallásba.
De akár emiatt, akár amiatt, látom, kezd megjönni az eszed. Gábor György.
Angyal a Parlamentben
Gábor György
Ezt most tényleg imádom!
Orbán valami gigászi transzcendenst, istenest, szenteset, keresztényit akart mondani, s ez jött ki belőle: „azon leszek, minél többször érezzük úgy ebben a házban, hogy angyal szállt át felettünk.”
Ez mindenesetre dicséretes. Vagyis azon lesz, hogy mindenki kussoljon, fogja be a száját. Ugyanis ezt akkor mondjuk, Plutarkhosztól kezdődően (Hermész epeiszélthe) és Erasmuson át (Mercurius supervenit), amikor a jelenlévők hirtelen egyszerre elhallgatnak, s a társalgást csend váltja fel. Tudniillik Hermész (Mercurius) jelenlétében emberi szó nem hangozhat el, vagyis csönd idején épp olyan, mintha Hermész jelen lenne. Hermész pedig épp úgy az istenek követe, amint az angyal (angelosz, angelus) is az, így lett aztán ebből a keresztény évszázadok alatt „angyal szállt el felettünk.”
Hacsak! Hacsak a mi miniszterelnökünk nem Paul Klee Angelus Novusára gondolt, a történelem angyalára, vagyis a tőle megszokott szerénységgel és küldetéstudattal egyenesen önmagára: arra, akiről Walter Benjamin azt írta, hogy „arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz… De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba… E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben égig nő előtte a romhalmaz.”
Walter Benjamin szavaihoz Adorno még ennyit tett hozzá: ez „nem az az angyal, aki ad, hanem aki elvész.”
Viszont ez az angyal már igen hosszú ideje ott repked mindenki fölött a Tisztelt Házban.
Anna Margit festménye: Angyal
Orbán Viktor elvtársai között
Gábor György:
Az ikonográfiai kötöttség előírja a képi megjelenítés állandóságát, a bemutatott szent térben és időben való változatlanságát, korokon átívelő maradandóságát, statikus, azaz örök jellegét. Az attól való eltérés blaszfémia, a megjelenített szent örök és változatlan értékeinek és tulajdonságainak relativizálása vagy megkérdőjelezése.
Templomosok
Gábor György
Azon túl, hogy Kálmán Olga műsorában Köves Slomó merész, de sajnos végig nem vitt komparatisztikával összevetette a gyümölcsjoghurtot a politikával, annyit megtudtunk tőle, hogy azért támogatja Hollik Istvánt, mert igaz ugyan, hogy Hollik István Horthyt államférfinek tartja, s igaz ugyan, hogy Hollik István nem bontaná le a Szabadság téri ocsmány és aljas szörnyszülöttet, ámde Hollik István támogatja, hogy maradhasson az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) zsinagógája az önkormányzati ingatlanban, s aki támogatja, hogy legyen új zsinagóga a Belvárosban, az Köves Slomó embere.