Történetek
Gábor György >Mindig sajnáltam, hogy a görög-perzsa háború történetét csak Hérodotosz írta meg. Milyen jó lett volna, ha lett volna
Gábor György >Mindig sajnáltam, hogy a görög-perzsa háború történetét csak Hérodotosz írta meg. Milyen jó lett volna, ha lett volna
Gábor György >Jönnek a nagy elemzések, jöjjenek, ám – meggyőződésem szerint – a képlet soha nem volt ennyire egyszerű, ennyire
Gábor György >Gyáva hallgatás. Minden elismerést, gratulációt, dicséretet, vállveregetést, jutalmat, tiszteletet vissza lehet utasítani. Jól tudja ezt a hazai „nemzeti-keresztény”
Gábor György >Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk és gúnyolni kezdenénk Orbán Viktor mára már egyértelműen kudarcosnak mondható minapi moszkvai békemisszióját, jusson eszünkbe,
Gábor György >A magyar név megint szép lehet, ha április 3-án a magyar nép további bizalmáról biztosítaná Orbánt, ezzel 1848-49
Gábor György >Három eset lehetséges: Rátóti Zoltán vagy súlyos szövegértési problémákkal viaskodó félkegyelmű, vagy mindenkit hülyének néző eszement manipulátor, vagy
Gábor György >A kiváló Szánthó Miklós igazgatta, s a Fricz Tamás-féle szellemi hegycsúcsokat foglalkoztató Alapjogokért Központ közvetlenül a választások előtti
Gábor György>Übü papa első szava az, hogy „merdre”. Vagyis az, hogy „szar”. Az én első és utolsó szavam Übü papa
Gábor György
Orbán és Kocsis Máté elmondta, hogy Demszky alatt koszos, büdös és rendezetlen volt Budapest, fertőzött a bűnözéstől, a város elakadt a fejlődésben, és különben is – így Kocsis – Demszky egy közönséges gazember, bűnöző, aki méltatlan arra, hogy Budapest díszpolgára legyen.
Gábor György
A hír ennyi:
A hvg hivatalosan meg nem erősített információi szerint „Maróth Miklós vezeti majd az MTA-ról leválasztott kutatóhálózatokat.” Maróth Miklós Palkovics László miniszter jelöltje. Néhány nappal ezelőtt még az volt a kérdés, hogy Lovász László elfogadja-e a Maróth Miklós személyére tett javaslatot, mára már úgy tudjuk, hogy elfogadta.
A kormány által jelölt és Lovász László által elfogadott Maróth Miklósról sok minden tudható. A Magyar Nemzetnek köszönhetően például az, hogy Orbán Viktor barátja.
De sok minden más is.
Mindenekelőtt elmesélem egy 2007-es emlékemet Maróth Miklósról.
Gábor György
Mindenekelőtt bizsergető érzés, hogy „odafönn” nemcsak számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek, s nemcsak aktákba írják, miről álmodoztam, hanem olvassák is a soraimat. Gyorgy C. Kalman barátom két nappal ezelőtt közzétett posztjához egy parányi hozzászólásomban ezt írtam: „A parafrázist, amely Nechemja (Nehémiás) könyve 4,11-re épül (“Akik a falon építettek, s akik a terhet magukra rakva vitték – egyik kezével dolgozott a munkán, a másik pedig tartotta a fegyvert.”) Orbán – mint látható – egy erdélyi igehirdetőtől lopta. Természetesen. De azt elfelejtette hozzátenni, amit az építkezést vezető Nechemja mondott magáról: “A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet… sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre.” (Nechemja 5,16; 5,18). Pedig így lenne teljes.”
Gábor György
Volt az a vicc, hogy a kongói őserdőben a bennszülöttek elkapnak egy angol, egy amerikai és egy orosz katonát. Mielőtt megennék őket, lehet egy utolsó kívánságuk. Az angol kér egy Scotch-ot, az amerikai egy Bourbont, az orosz azt kéri, hogy rúgják seggbe. A bennszülöttek teljesítik a kérésüket,