A Trónok harca helyett Iskolatévé
Történelmi filmet, ezret, csináljátok, csináljátok >Kocsis L. Mihály – Gyerekek, ki nem csinált még filmet? – kérdezte az Államtanács elnöke
Történelmi filmet, ezret, csináljátok, csináljátok >Kocsis L. Mihály – Gyerekek, ki nem csinált még filmet? – kérdezte az Államtanács elnöke
Ehhez pár perce volt szerencsém, a nagyváradi központi vasúti pályaudvar előtti aluljáróban. Egyszerűen ott egy tévé. Csak úgy. Körülötte épp senki. A tévézés egy kicsit idejemúlt kezd lenni, igen.. A fősodratú tévék viszont egyre mélyebbre süllyednek, igen. És körülbelül inkább azok veszik készpénznek azt, amit ott látnak, akiknek a készülékük is régebbi (ami sok más szociológiai, gazdasági paraméterrel is összefügg, majd emiatt szellemivel is), igen. A tévéből is ömlő álhírek kvázi a sarkon túlról lesnek áldozataikra, igen. Akiknek egy jelentős része idős, aki már – jó esetben – pár rendszerváltás során jól detektálta, ha meg akarták vezetni, de azért az idő előrehaladtával inkább csak üldögél, igen. A tévézés nagyrésze – bár nem szeretem ezt hangoztatni, mivel közhely is, és a felszínesen gondolkodók egyik kedvenc, tévutakra vivő vesszőparipája is Úgy is vehetjük, hogy előtérben a készülék, a terminál, háttérben meg a kiindulópont, vagyis azok ott hátul a stúdiók, igen. Meg amúgy mai csendélet. Amíg be nem kapcsolod. (mesenincs.blog)
Gaál Péter
…pártot akar. Egy újabb pártot. Ami aztán bekerül a darálóba a többi közé. Majd szépen elrivalizál a Momentummal. Pont azok csatlakoztak a listához, akik eddig egyetlen párthoz sem, mondta Péter, kezében egy paksamétával, amiből időnként felolvasott. Na, majd most ők is elvesztik a szüzességüket. És még csak olyan nagy baj se volna ez, ha a vezéraspiránsok úgy fognák fel a pártot, ahogy egy pártrendszerben, ami nem ad más lehetőséget, de amiből ki kell(ene) lépni, ha jót akarunk, fel kellene fogni: átmenetként. De ide a rozsdás bökőt, hogy… nenenenenenenene, ne vegyék komolyan, még kicsit szeretnék élni. Mindennek van egy csepp valószínűsége, és minden ellenkezőjének is.
Bojár Iván András
Nem tudom elképzelni mi vehette rá ezt az embert, hogy Hódmezővásárhely után Bécsben is égesse magát. Talán a sorosensz fóbiás kendermagos kisgazdija kegyeit kereste mindenek fölé pozícionált keresztény fehér emberek végzete feletti búsongásával – és sikeredett emígyen az elmúlt nyolcvan év magyar közéletének top 3-as nácibeszédét összehoznia. De Bécsről szabadjon annyit megjegyeznem, hogy a magyar történelem legnagyszerűbb teljesítménye, a múlt évben kormányzatilag bőszen szőnyeg alá söpört 150 éves Kiegyezés idején közös államunk külügyminisztere, Andrássy Gyula gróf, mint magyar miniszterelnök, minden ambíciójával igyekezett megvalósítani Széchenyi István gróf álmát, a Bécs mellett hatalmassá és erőssé növő Budapest koncepcióját.
A folytatáshoz kattínts a címre
Vásárhelyi Mária
1931-ben a Jedwabne nevű lengyel kisvárosnak összesen 2167 lakosa vol, körülbelül 60 százalékuk zsidó származású. A lengyel és zsidó közösség békességben élt egymás mellett a kisvárosban.
1939-ben a német csapatok elérik Jedwabnét és felgyújtják a zsinagógát. Néhány hét múlva – 1939 szeptemberében -Jedwabne szovjet megszállás alá kerül.