Szijjártó beszólt
Radnai György >Szijjártó „beszólt” az amerikai nagykövetnek: „Az Egyesült Államok budapesti nagykövetének nyilatkozataival kapcsolatban azt tudom mondani, érdektelen, teljes mértékben
Radnai György >Szijjártó „beszólt” az amerikai nagykövetnek: „Az Egyesült Államok budapesti nagykövetének nyilatkozataival kapcsolatban azt tudom mondani, érdektelen, teljes mértékben
Radnai György >„… még mindig nyomoznak Schadl-ügy legsúlyosabb szálának ügyében. Miközben Schadl és Völner ellen, az egyszerű, végrehajtói vesztegetés miatt
Radnai György >Olvasom a könyvet. Lőrincz Andrea és Nagy Ádám könyvét: „Az ember tragédiája” kalandregényét. Aminek az olvasása közben választhatsz
Magyarország ma >Radnai György >Megrezgett a telefon: egy ismeretlen számot mutatott, a gyomrában görcsös idegességet érzett, azonban a telefonja rezgett
>Van az a pénz – most éppen Hernádi Zsolt számára, hogy azt állítsa – meghazudtolva pár héttel korábbi önmagát –,
Radnai György >Ifjúságom (egyik) kedvenc költője volt. Nagyon szerettem, szerettük a verseit. Abban az időszakban, az „ÁTKOSBAN” olvasgattuk, idézgettük őt
Radnai György >„Mondd el, mit olvasol; megmondom, ki vagy” – talán írta vagy mondta egyszer valahol-valaki-valakinek. Nem ismerem személyesen Orbán
Radnai György >„Tudomásul kell venni: sirályok is élnek Budapesten. A Lánchidat röpködik körül néha, kemény szárnycsapásokkal, éleseket rikoltva. Arcuk, ha
Radnai György >„A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”
Radnai György >„Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort, – ó nagyon is értem. Éppen ezért
– Apu, mi az a pártkongresszus?
– Hű, kisfiam már ilyen dolgok is érdekelnek téged? Nagyon örülök, te egy igazi politizáló-közéleti gyerek vagy már!
– Apu, hagyd a rizsát: mi az a pártkongresszus?
– Az a párt legfelsőbb tanácskozó és döntéshozó szerve.
– Aha, és akkor a kongresszus összeül és tanácskozik és dönt?
– Igen, fiam.
– Na de apa, mi, amikor „kongresszust” tartunk…
– Ti, fiam, milyen kongresszust?
Radnai György
Hol volt, hol nem volt, talán Felcsúton, mindenesetre még a keresztény Európán innen történhetett, amikor még se kisvasút, se sziget, de még egy Aréna se nem volt, mégis akkortájt történhetett, hogy élt a faluban egy parasztfiú, aki egy éjjel egy nagyot álmodott!De mielőtt az álomról szólnék, hadd mondjam el Néktek, hogy akkoriban biza’ sokan álmodozhattak, álmodhattak, mert akkoriban már nem kellett éhezni, volt munka is, a gyerekek iskolába jártak, a Balatonban megmártózni sem csak a kivételezetteknek lehetett és néha-néha külhonba is eljuthattak. Már csak csúnya emlék vót a padlás leseprése, a gyerekeket sem a fekete autóval ijesztgették.
Nos a kicsi parasztfiú sokat játszadozott a porban, hajkurászta a lányokat, kergette a kutyákat, rugdosta a rongylabdát is, bármi-áron, bármiképpen és mindig győzni akart. Sokat kellett tanulnia, mert az apja tanult embert akart belőle faragni és bizony a parasztfiú is el akart kerülni a faluból.