Egy kép

Miakich Gábor

NAGY IMRE unokája: “Az én nagyapám, aki kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt (és akit nem átall a jobboldal tele pofával szidni, mint „legrosszabb fajta kommunistát”) a fizetéséből bérelt lakásban lakott… A fizetéséből vett abba bútort, képet, szőnyeget… Mikor halálra ítélték, teljes vagyonelkobzás is sújtotta – csakhogy a bútorán, lemezein, könyvein, ruháin kívül nem volt semmiféle ingatlana, palotái, yachtjai, bankszámlái, külföldi ingatlanai, földjei, birtoka. Annyija volt, mint mikor munkába állt… soha semmije. Úgy hogy kérdem én – KI ITT A LEGROSSZABB FAJTA?”

A svábokról

Hirschler Richard
Szobra eltávolítása ismét felelevenítette a vitát Nagy Imre politikusi pályájának megítéléséről. Egyre több mocskot vágnak a fejéhez. Felróják neki, hogy levezényelte 185 ezer hazai német kitelepítését 1945-48 között. Tény, hogy 1945 november és 1946 márciusa között ő töltötte be a belügyminiszteri posztot, így a kitelepítési rendeletet ő terjesztette a kormány elé, fogadtatta el (a koalíciós kormányból kilencen megszavazták, ketten szavaztak ellene, öten tartózkodtak,azaz a kisgazda miniszterek többsége) és ő is írta alá a januárban megjelent dokumentumot., De lássuk milyen hangot ütött meg némely akkori nem-kommunista személyiség ebben a témában: 

A Nagy tengely

Gábor György
Nevet szerzett magának, amikor Nagy Imrének megadta a végtisztességet. Hazudott ott is, alakoskodott, konjunktúralovagként kihasználta a nagy lehetőséget, de legalább elbúcsúztatta azt, akit szimbolikusnak szánt módon, aljasul kivégeztek, s aki három évtizeden át jelképévé vált a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 
Most, majdnem három évtizeddel később, szimbolikusnak szánt módon, aljasul meggyalázza-megtapossa Nagy Imre emlékezetét, mert most már ő fél és retteg tőle, ugyanúgy, mint elődei, hiszen alakja akár újra jelképévé válhat a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 

%d bloggers like this: