Elment egy ismerős
Simó György · >Lizzie, Lillibeth, a kis Erzsébet, Őfelsége, a kvínelizabet, a zangolkirálynő – ma majdnem mindenkinek elment egy jó
Címke: Simó György
A végtelenbe indult?
Simó György
Azt akarom tudni, így akarta-e.
Amikor ma kilencvenévesen, egyedül besétált a Balatonba, vajon a végtelenbe indult, vagy csak szimplán túlbecsülte a saját, és alá a tó erejét?
Elmérte volna a távolságot, vagy az utolsó útjára úszott?
Véletlen volt, vagy egy bátor, radikális és öregen is fiatal asszony méltósággal választott utolsó útja az életből?
Tisztára a Nyugat volt
Simó György
Talán, talántalán, ha újjászületnék, akkor olyan figura akartam volna lenni egyszer, mint amilyen ő volt. Azóta bujkál bennem ez a talán talány, amióta csak az apám elküldött hozzá, a Főiskola docenséhez, hogy ugyan beszélgessek már vele, mielőtt tényleg nekifutok a szinházrendezői felvételinek. Talán tudta, hogy, mennyire felkészületlen vagyok, talán látta, hogy az egész csak egy tanácstalan, félig kész ember, történetesen a fia kényszeres kifele evickélése az apja árnyékából – hisz mégse mehetek filmrendezőnek, ha egyszer a faterom is az, mást meg sajnos elképzelni se tudnék….
Egy volt belőle
Simó György
Egy volt belőle, és most már majd annyi se lesz.
Olyanoknak, akinek a magyar film és a magyar kapitalizmus van-ja, volt-ja és lesze igazán fontos (és én olyan vagyok), Andy Vajna András nem volt kikerülhető ember.
A halála sem az.
Ebben a dühös, antikapitalista országban az ő történetét is az iskolákban kellene mutogatni, ahogy az összes többi sikeres vállalkozóét is, Andy Grove-tól Soros Györgyig, tucatjával.
Hogy melegedjenek bele az emberek.
Mesélni kéne a Fiumei Kávébehozatali Társaság cégvezetőjéről, a Weidmannak született Vajna Györgyről, aki nem tudom hogyan keveredett abba a helyzetbe, hogy a németek által megszállt Magyarországon, 1944 augusztus elsején kezébe vette akkor született András fiát. Aznap tört ki a varsói felkelés, és aznap derült ki, hogy egy, a nácik és a szovjetek közé szorult népnek soha nincs miben reménykednie.
Ki tudja, talán ez is benne volt, hogy 12 évvel később a Vajnák elhagyták ezt az országot, Vajna András egyedül, a Vöröskereszttel, a szüők meg ki tudja hogyan, és miért nem vele.