Simó György
Egy volt belőle, és most már majd annyi se lesz.
Olyanoknak, akinek a magyar film és a magyar kapitalizmus van-ja, volt-ja és lesze igazán fontos (és én olyan vagyok), Andy Vajna András nem volt kikerülhető ember.
A halála sem az.
Ebben a dühös, antikapitalista országban az ő történetét is az iskolákban kellene mutogatni, ahogy az összes többi sikeres vállalkozóét is, Andy Grove-tól Soros Györgyig, tucatjával.
Hogy melegedjenek bele az emberek.
Mesélni kéne a Fiumei Kávébehozatali Társaság cégvezetőjéről, a Weidmannak született Vajna Györgyről, aki nem tudom hogyan keveredett abba a helyzetbe, hogy a németek által megszállt Magyarországon, 1944 augusztus elsején kezébe vette akkor született András fiát. Aznap tört ki a varsói felkelés, és aznap derült ki, hogy egy, a nácik és a szovjetek közé szorult népnek soha nincs miben reménykednie.
Ki tudja, talán ez is benne volt, hogy 12 évvel később a Vajnák elhagyták ezt az országot, Vajna András egyedül, a Vöröskereszttel, a szüők meg ki tudja hogyan, és miért nem vele.
Like this:
Like Loading...