Bojár Iván András
Nadja Massun fotói a Capa Központban –
Legalább negyed évszázada figyelem, követem nyomon Nadja Massun fényképeinek világát. Egy a nekünk, a Kárpát-medence alján megülő emberek számára arányrendszerünkön túlívelő életet, mely sajátos módon Belga Kongótól Svájcon át Erdélyig, a mexicói Oaxacától Balatonakarattyáig lakja be a planéta felszínét. Nadja mindenhol otthon van, és természetesen sehol teljesen.
Rózsa Gyula
Koncepció és telitalálat: az emeleti teremsorban Orosz Márton kurátor egymás mellé tette Kondor Béla Holdkompját és a holdautó arányos makettjét a műszaki múzeum állományából.
Erről van szó. Az óbudai Vasarely Múzeum tisztelgő kiállítást rendezett a Holdra szállás félszázados évfordulója alkalmából, és a látnivaló éppen úgy viselkedik a Szentlélek téren, mint az antennával, asztronautákkal felszerelt négykerekű, meg Kondor fából, pingponglabdából komponált konstrukciója a közös óriásakváriumban. Egymás mellett, mellérendelt önállóságban. Elég, ha felismerjük a történelemben-művészettörténetben gondolkodó rendezés nagyvonalúságát, hogy világossá váljék: nem illusztráció, nem technika-ábrázolás volt a cél.
Rózsa Gyula
Zavarba ejtő labirintusba terelte a szürrealista műveket a Ferenczy Múzeum kiállítása. Nem a szokásos bejáraton, egy utcára nyitott majdnem alagsori ajtón kell belépni, utána szűk, félhomályos, Bosch reprodukciók töredékével bélelt lépcsőn folytatódik az út a termekig, amelyek között olykor látvánnyal túlzsúfolt, olykor kopár, goromba vendégfalak vezetnek. Zavarba ejtően, azaz stílszerűen. A kihívó izmusnak mindenkori eszköze a meglepetés, az abszurditás, a konfúzió és a szabadosság, jobban tesszük tehát, ha tájékozódási pontokat keresünk az áttekintéshez.
Xénia
Inez mosolya címmel nyílt meg Kosári Aurél magángyűjteményének kiállítása a pécsi Modern Magyar Képtárban. A kamarakiállításon a magyar képzőművészet jelentős alkotói mellett pécsi festők művei is láthatók. A tárlat további különlegessége, hogy nemcsak Zádor István Miss Dunáról készített arcképe került a falra, hanem fotók, filmrészletek is felidézik a legendás táncosnő-modell alakját.
Rózsa Gyula
Kedvcsinálónak ott a bejáratnál az A kéreg ritmusa 11. Hagyományosnak tetsző erdőrészlet, aljnövényzet, magasra nőtt fenyők, az egyszerre bágyadt és diadalmas ellenfény szecessziós nosztalgiákat ébreszt.
Herman Levente realizmusa aztán a törzsrészletekben mintha folytatódnék. Az A kéreg ritmusa 07. csonkolt ágai ellenére csupa zöld moha és napsütés meg árnyék, az A kéreg ritmusa 20. szürkésszáraz, repedezett és holt, az A kéreg ritmusa 26-on kéregbe vésett szövegek, köztük cirill betűk. Igaz, az A kéreg ritmusa 17-en (mindig ez a cím, elégedjünk meg mostantól a sorszámmal), egyszóval, igaz, hogy a 17-en világítóan kék a fatörzs, a 18-on meg a 19-en megmagyarázatlanul maradó semleges sávok akadályozzák a természeti élményben való feloldódást, és első pillantásra az is nyilvánvaló, hogy a hivatkozott sebes-vésett törzsek sem kerülhetnek erdőben-ligetben olyan szorosan egymás mellé.
Marabu
A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt. A vicc zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre
Kép: Halász Géza és Marabu
Február 22-én 18 órakor kiállítás nyílik Kocsis Imre (1940–2015) festőművész eddig ismeretlen műveiből. Országosan elismert grafikus volt, de festőnek tartotta magát. Naturálisan leíró, a hiperrealizmus formai megjelenését idéző, fotót és reprodukciót felhasználó festményeket készített. Így grafikai munkássága jórészt a műterem homályában maradt. Eddig. Most e kiállítás segítségével beleshetünk a műterembe, felfedezhetjük az elfeledett grafikus Kocsis Imrét. A kiállítást megnyitja Petrányi Zsolt művészettörténész.
ÁTRIUM galéria. 1024 Budapest, Margit körút 55.
Rózsa Gyula
Némileg komikusak ezek az úriasszonyok, sűrűn mintázott öltözékük bő és fürtös, a lábuk, de nyakuk-fejük is ehhez képes vékony, groteszk. Ám egyszersmind tömegük a saját léptékükben jelentős, a kéztartás finoman nőies, és vonulásuktól nem tagadható meg némi elegancia. Röviden: éppoly titokzatos-sokfélék, nehezen jellemezhetők, mint a legtöbb Schaár-szereplő. A Boltíves kapu figurával terében mindössze egy csaknem hasábos test hallgat, gyűrűnyi nyakkal, fölötte egy megnyitott fej-gömbbel, a Három fal nőalakja negyedik síkelemként magányos, éppen belesimul a kompozícióba?
A tengeri utazás aranykoráról szól a londoni Viktória és Albert múzeum kiállítása. Az óceánjárók a 20. század elejére gyakorolt kulturális hatását több mint 250 festményen, szobron, bútoron és ruhadarabon keresztül mutatja be a tárlat.
Rózsa Gyula:
Telitalálat. Mert annak ellenére, hogy a cég nagyjában ugyanabban a korban a Wiener Werkstätte legkiválóbb mestereinek a lámpaterveit is forgalmazta, (vagy éppen ezért is) – történelmi a kontraszt a pálmalevél formában lehajló fürtös csillárok, a súlyos fémműves munkával nehezített falikarok, meg a WA24 között. A kiállítás ezzel a kiegészítéssel lesz igazi tisztelgés, Hommage à WA24.