Egy kis esti konstruktivizmus – Barcsayról
A most meghalt Rózsa Gyula az utolsó időben az Újnépszabadságba írt. Ez az egyik cikke egy Barcsay-kiállításról Rózsa Gyula (1941-2022)
Címke: Rózsa Gyula
Meghalt Rózsa Gyula
Szeptember elsején délután meghalt Rózsa Gyula. Vele meghalt az igazi Népszabadság egyik veteránja, a csodálatos kultúrális rovat képzőművészeti kritikusa, jó
Holdra szálltunk
Rózsa Gyula
Koncepció és telitalálat: az emeleti teremsorban Orosz Márton kurátor egymás mellé tette Kondor Béla Holdkompját és a holdautó arányos makettjét a műszaki múzeum állományából.
Erről van szó. Az óbudai Vasarely Múzeum tisztelgő kiállítást rendezett a Holdra szállás félszázados évfordulója alkalmából, és a látnivaló éppen úgy viselkedik a Szentlélek téren, mint az antennával, asztronautákkal felszerelt négykerekű, meg Kondor fából, pingponglabdából komponált konstrukciója a közös óriásakváriumban. Egymás mellett, mellérendelt önállóságban. Elég, ha felismerjük a történelemben-művészettörténetben gondolkodó rendezés nagyvonalúságát, hogy világossá váljék: nem illusztráció, nem technika-ábrázolás volt a cél.
VIDÁM SZÜRREALIZMUS
Rózsa Gyula
André Kertész már az elején segít az értelmezésben. A Nemzeti Galériába érkezett szürrealizmus kiállítás legelső termében jó néhány tárgyba vágó képe van a hazánkfia-francia fotóművésznek, de közülük talán a Pont des Arts-t mutató a legmegvilágosítóbb. Mutató, nem ábrázoló: Kertész az Institute de France üveg óralapja mögül fényképezte a szemközti művészetek hídját, így aztán az óra római számjegyei, a mutatók díszes formái kitakarnak; rávetülnek, rázuhannak a hídon járókra, a köztársaság szobrára az előtérben és a Louvre homlokzatára a háttérben. Szürreálisak.
Magyar szürrealisták
Rózsa Gyula
Zavarba ejtő labirintusba terelte a szürrealista műveket a Ferenczy Múzeum kiállítása. Nem a szokásos bejáraton, egy utcára nyitott majdnem alagsori ajtón kell belépni, utána szűk, félhomályos, Bosch reprodukciók töredékével bélelt lépcsőn folytatódik az út a termekig, amelyek között olykor látvánnyal túlzsúfolt, olykor kopár, goromba vendégfalak vezetnek. Zavarba ejtően, azaz stílszerűen. A kihívó izmusnak mindenkori eszköze a meglepetés, az abszurditás, a konfúzió és a szabadosság, jobban tesszük tehát, ha tájékozódási pontokat keresünk az áttekintéshez.
Bauhaus csipketerítővel
Rózsa Gyula
Ismét meg kell állapítanunk, hogy a konstruktivizmus örök. Hogy miközben a huszadik századi többi izmus régóta csak vad-, neo- és poszt- morfémával enyhített változatban éli az utóletét, ennek az anno sokféle ideológiával megtámogatott egyféle törekvésnek a folyamatossága úgyszólván töretlen. Kiállítások, művek, életművek bizonyítják, hogy a mai (harmadik? negyedik?) generáció nem megidéz és emlékezik, leginvenciózusabb tagjai mintha átmenet nélkül folyatnák az elődök munkáját, azaz a végletesen puritán geometria bonyolultan humánus művészetté szervezését.
Találkozás a családi asztalon
Rózsa Gyula
Hámánnak és tíz fiának a figurája megrendítő is lehetne. Böröcz András a tőle megszokott műgonddal faragta mahagóniba az akasztottak sorát, van köztük fejéhez kapó, lábát keresztező, megroggyant és egyenesbe merevedő – szépen illusztrálhatnák a nem feltétlenül érzelmes Eszter könyvét. Csakhogy Böröcz minden áldozatát türelemüvegbe rakta, és ettől a dráma végképp zavarba jön. A figurák, ha kicsik is, tömören, kíméletlenül testesítik meg a zsidóüldöző perzsa főembernek és családjának a végzetét, a palack azonban egészen más képzetek felé visz. Nyugalmazott hajóskapitányokat idéz, akik hajómodelles türelempalackban élik ki nosztalgiáikat, elszánt barkácsolókat, akik formaegyes versenyautók öblösüvegbe kicsinyítésével vívják ki az elismerést.
Humánkonstruktivizmus
Rózsa Gyula
Nem biztos, hogy Malevics elégedett lenne. Kétségkívül ott van a fekete négyzet az Objekt 180322 tábláján, a fallal együtt a fehér alap is, ha tetszik, de az alapító atyának látnia kellene, hogy mi minden történt a szuprematizmussal. Vagy a konstruktivizmussal. Haász István nemcsak kettesével-hármasával kombinálja egy művön belül az egykor egyeduralkodó kvadrátot, nemcsak a derékszöget nem tisztelve csúsztatja el, billenti meg a síkban őket, hanem még át is metszi, egymásra is csúsztatja a táblákat.
Fa által az erdőt
Rózsa Gyula
Kedvcsinálónak ott a bejáratnál az A kéreg ritmusa 11. Hagyományosnak tetsző erdőrészlet, aljnövényzet, magasra nőtt fenyők, az egyszerre bágyadt és diadalmas ellenfény szecessziós nosztalgiákat ébreszt.
Herman Levente realizmusa aztán a törzsrészletekben mintha folytatódnék. Az A kéreg ritmusa 07. csonkolt ágai ellenére csupa zöld moha és napsütés meg árnyék, az A kéreg ritmusa 20. szürkésszáraz, repedezett és holt, az A kéreg ritmusa 26-on kéregbe vésett szövegek, köztük cirill betűk. Igaz, az A kéreg ritmusa 17-en (mindig ez a cím, elégedjünk meg mostantól a sorszámmal), egyszóval, igaz, hogy a 17-en világítóan kék a fatörzs, a 18-on meg a 19-en megmagyarázatlanul maradó semleges sávok akadályozzák a természeti élményben való feloldódást, és első pillantásra az is nyilvánvaló, hogy a hivatkozott sebes-vésett törzsek sem kerülhetnek erdőben-ligetben olyan szorosan egymás mellé.
Moholy-Nagy az övéi között
Rózsa Gyula
Tudja, főigazgató úr, itt laktunk a József körút 47-ben – emlékezett Nicolas M. Salgo, az Egyesült Államok nagykövete. – Az apám ügyvéd volt, és az iskolatársam, akinek az apja szintén ügyvéd volt, szemben lakott, a 46-ban. Úgy hívták, hogy Ságvári Endre.
Ennyit magyarázatként az adomány motívumairól, meg emlékezetül a gyűjtőről, akinek az új Moholy-Nagy művet köszönheti a Nemzeti Galéria.
Amely jelentős mesterdarab.
Az ismeretlen Ferenczy Béni
Rózsa Gyula
Bátran szakított a szokvány-kronológiával az új Ferenczy Béni kiállítás.
Bodonyi Emőke kurátor aggály nélkül beékelte a korai és az érett korszakok
terme közé az érmek inkább szobáját, mint kabinetjét, és erre két oka,
felhatalmazása is volt. Egyfelől, a műág mindkét pályaszakaszt képviseli a
Tanácsköztársaság tízkoronásától az ötvenhármas Leonardóig, másfelől ezek az
egyenként mesterművek minden plasztikai értéket sűrítenek a maguk
kamaraléptékében
Az absztrakt Hincz
Rózsa Gyula
Pokoli paródia – gondolhatja a tájékozott néző Hincz Gyula Római vázlat című táblája láttán. Átszellemült helyett frivol profil, térdreereszkedés helyett levágott félláb, kenetes pasztellszínek helyett erőszakos firka. Lám, a harminc-harmincegyben római ösztöndíjas Hincz – vélhető még mindig – hamar megtagadta a magyar ösztöndíjasoknak kiutalt novecentót.
Csakhogy a váci Hincz-emlékgyűjtemény 1928-ra datálja a táblát, és nem ez az egyetlen akadálya a kereszténynemzeti fölötti győzelemtudatnak. A festészeti közemlékezet több hasonlóval együtt ismer egy Angyali üdvözletet valahonnan a harmincas évekből, egy lelőhelyét nem találtam Hincz-kompozíciót, amely eredeti módon felel meg minden akkori egyházművészeti katekizmusnak.