Lövészárok
Gergely Tamás – Ez a mi árkunk, húzzuk meg magunk benne – Vadmalac mondta, Malacka egyetértően bólintott. Az otthonukra gondoltak
Címke: Gergely Tamás
A koma búcsúzik
Gergely Tamás – Nem ezt ígérted – mondta a koma. – Nem ezt az eltérített életet, ezeket a megmásított célokat,
A koma monológja, barátja néma
Gergely Tamás – Amikor a törmelék közül kimásztam, meglátok hozzám egészen közel egy kart. Egy gyerekkart. Gondoltam, hogy én azt
Amikor galamb volt
Gergely Tamás >Fiatalkorában Vadmalac kéknefelejcs akart lenni. Ám teltek az évek, s ő már a galambokat csodálta. „Bárcsak galamb
A koma kifekszik
Gergely Tamás >A koma kifeküdt a házuk előtti térre: – Elegem van a bombákból, ide fekszem, hogy engem lőjenek. Vadmalac
Őrült
Gergely Tamás – Le tudnád vágni egy csecsemő fejét? – kérdezte a koma. Ordította, teljesen magán kívül volt. ”Ilyet nem
Mozart, a sztahanovista
Gergely Tamás >A ház előtt álltak, ám zavarta őket, a közeledő vihar – mely országokat képes tönkretenni, továbbá a fejük
Véreső
Gergely Tamás >Csodálkozva lépett komájához. – Mi ez? – kérdezte. Vagyis hogy mitt tart a kezében. – Ernyő – válaszolta
Látod őket?
Gergely Tamás A fejükön állunk – mondta a koma. – Látod őket? – Látom. – Kik azok? – Meggyilkoltak, kivégzettek,
BUCSA
Gergely Tamás > Egy gyűrött újságot mutogat a barátjának. – Az ott, az én vagyok. Az ismert kép:
Kinek a vére?
Gergely Tamás – Nem tudom, ki barát, ki ellenség – nyögte Vadmalac komája. Körülöttük, azaz felettük süvítettek a golyók. –
Trálá
Gergely Tamás >Vadmalacban egy régi dal szólalt meg. Nem a fülével, hanem a lelkével hallotta. Egyre hangosabb volt, s egy