Kőszeg Ferenc levele Kenedi Jánosnak

Kedves Jancsi, 
elolvastam az interjút a Narancsban, mondhatni az interjú kedvéért vettem meg a lapot. Amióta a Népszabadság megszűnt, jóformán csak a képernyőn olvasok újságot. Pedig a Narancsnak ebben a számában egy sor érdekes cikk van. De ami az interjút illeti, abban én megint csak a te káprázatos – ki tudja hanyadik – újjáéledésednek a dokumentumát látom. Töprengtem kicsit azon, amit elmondasz, nem biztos, hogy mindenben egyetértek veled, de ez nem érdekes. Csak az az érdekes, hogy úgy tűnik, megint ráérzel valami újra.

Kennedi János: Olvasnivaló – A Salamovi ítélet

Prózája megformálásában is hasonló Sztáray indítéka Orwelléhez: „Amíg élek és egészséges vagyok, mindig is fontos lesz számomra a prózastílus, szeretni fogom a föld színét, és élvezetemet lelem a kézzelfogható tárgyakban meg a fölösleges adatokban. Semmi értelme, hogy megpróbáljam elnyomni énemnek ezt az oldalát.”