Benkovics György
Évente ilyentájt felteszek egy írást a hálóra a Szentendrei csatáról. Mert azt gondolom megér egy kisebb megemlékezést az a történelmileg szerény ütközet is, amely 1684. július 10-én volt és Szentendrei csataként tartják nyilván a történészek. Amelyben a keresztény hadak Vácnál átkelve a Dunán Buda ellen vonultak, és ennek megakadályozására indult ellenük Musztafa aleppói pasa a török erőkkel és kezdeményezett csatát Pomáz és Szentendre között.
Pál Gábor
Töketlenség a köbön, avagy írnék az elmaradt szentendrei szúnyogirtásról és hátteréről. Holnap és holnapután pótolhatják Szentendrén a földi és légi szúnyogirtást. A városvezetés ezidáig nem tett semmit a vérszívók brutális elszaporodásának megakadályozásáért. Június 25-ig nem történt a majd 30 ezres Duna parti településünkön semmilyen irtás, sem biológiai – ez lett volna a legideálisabb, mivel egyáltalán nem károsítja az egészséget -, sem kémiai. Az államra vártak, pontosabban az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság intézkedésére, amely – nyilván kapacitáshiány miatt – már egyszer elhalasztotta a gyérítést. Pedig a Katasztrófavédelem egyértelműsítette korábban is, hogy saját költségük terhére a települések is végeztethetnek szúnyoggyérítést.
Neki ugrottak a nehéz gépek, hogy elbontsák a szentendrei Duna-parton álló, régóta romos Makovecz épületet. Az épületet Makovecz Imre a helyi Mathiász János Termelőszövetkezet megbízásából tervezte, ugyanis Szentendre már ebben az időben is felkapott turistacélpont volt, csakhogy vendéglátó egységekkel eléggé hadilábon állt. A teknősbékára hajazó Duna étterem 1976-ban nyílt meg. A ’90-es évek elején az épületnek új tulajdonosa lett, aki kaszinót álmodott meg helyette, emiatt az éttermet kívül-belül teljesen átalakították, Las Vegasi hangulatot varázsolva a korzóra. Kaszinóként 2013 körül megszűnt működni, de az épület szórakozóhelyként tovább funkcionált Szentendrei Vigadó néven 2017. végéig. Most eltűnik. 2018-ban a területet egy magáncég vásárolta meg, irodaházakat húznának fel a romos épület helyére. Hajner Gyula
A velencei mintára karnevál lesz ezen a hétvégén Szentendrén. Maskarások lepik el az óváros utcáit és sokféle programon szórakozhatnak kicsik és nagyok. Amatőr csapatunk is a “porondra lép” csatlakozik a rendezvényhez. Programunk szerint régi szamárhegyi receptekből készített farsangi fánkokat sütünk szombat délután a városi vendégházban (Fő tér 12. Dimcsics-ház) Kóstolóra ide várjuk az érdeklődőket! Különösen az autentikus ízek kedvelőit. Lesz itt többféle ustipci, Fritule, Orancini sőt még Bomboloni is. S bár anno a régi Szentendrén nem volt ilyen hangulatos olasz nevük ezeknek, mert a Bombolonit Bobicinek, az Orancinit Marelicásnak mondták nagyanyáink vagy csak egyszerűen ustipcinek, azaz olajban sütött tésztának. Sokféle program várja a farsangolni vágyókat. (B.Gy.)
Rózsa Gyula
Haladjunk csak tananyagszerűen, időrendben. Az induló Vajda Lajos is, mint generációjának a legmodernebbjei (meg a későbbi felhígulói) annak a Nyolcaknak és annak az aktivizmusnak a tanítványa, amely akkor már éppen tíz esztendeje itthon nem létezik. Szentendrei utcarészletei egyszerre szilárdak és zaklatottak, azaz, drámaian feszültek, a szén és a papír harca-együttléte súlyosbítja ezt a feszültséget, a perspektívák szívó-sodró hatása kikezdi az épületek geometriáját.Éppen jókor (és nem kevésbé logikusan) jön huszonnyolcban a szovjet film, a szovjet konstruktivizmus inspirációja. A kiállítás példátlan körültekintéssel bemutatja, rekonstruálja Vajda könyvtárát, a címlapokból messze kitűnik El Liszickij Vörös ékje és körzős montázs-önarcképe, mintegy megerősítve a cirill betűs Vajda-lapok, kivált a liszickijesen lebegő Film látni való kapcsolatát.
Benkovits György
Jelképes volt utolsó találkozásom Gyurival, amikor délutáni sétámon hazafelé jövet a Dumtsa utcában, Ignatovity regényhősének valamikori kétablakos háza helyén, a sumákban gyökérig lebontott és posztmodern szörnyszülöttként újjáépített bolt ablakában ült. -Jóóónapot! Nooó végre itt tavasz! mondta lassú tört beszédével és megszokott tartásával, ahogy egy kissé előre nyújtott nyakkal tartotta előrebillentett fejét. S bár biztosan nem olvasta Marino Darza vagy ismertebben nevén Marin Drzic raguzai reneszánsz dalmát író műveit, aki először ábrázolta a dalmát Raguza tipikus figuráját az oredinót. Így aztán azt sem tudhatta, hogy mennyire ősi mediterrán szentendrei karakter ő. Hogy jobban e városhoz tartozik, mint a magát a város fontos polgárának kikiáltó sok felfuvalkodott nagyképű tucatsenki.
A kettő pont nulla arra emlékeztet, hogy két esztendeje már megtörtént itt egyszer a Czóbel-életmű újragondolása, akkor próbálták ki először, mint lehet egy emlékhelyet, emlékgyűjteményt, emlékmúzeumot mauzóleumból élőhellyé frissíteni. Most kibővített, bőséges grafikai kollekcióval, interaktív kommunikációval, újabb kölcsönzésekkel érik el, hogy új látogatásokra csábítsanak.
Alig tudja valaki, hogy Szentendrén is van Makovecz-ház, mégpedig a korai, érdekes Duna Étterem. Fénykorában így nézett ki, amikor kaszinó lett. Most bontják az elejét.
Vége szakadt a szerb komaság uralmának. De 1949-ig nem lett egészséges ivóvíz Szentendrén.