Önmagunk ára

Gaál Péter
Mit rinyálok én. Illetve én nem rinyálok, de szolidáris vagyok, tehát: mit rinyálunk mi? Hogy nincs nekünk jachtunk az Adrián, meg kastélyunk, vagy villáink, vagy mi, repülőnk, helikopterünk, nem lőhetünk házi rénszarvast, nincs Louis Vuitton hátizsákunk, már csak kínunkban se, mert mit vegyünk még, nem szeretjük, nem praktikus, különben is összekarcolódna az égő csipkebokorban, miközben az Ő hangját hallgatjuk: vagyok, aki vagyok, te pedig addig leszel, akinek látszol, ameddig én vagyok, aki vagyok.
Illetve addig se.

Új, tavaszi seregszemlék

Lázár András
Orbán Viktor kormánya a kapott szavazatoktól és elnyert mandátumoktól függetlenül illegitim. Aki pedig vitatja ennek az okfejtésnek az igazságát, az gondolja meg, hogy az egykori választási eredmények alapján mennyire tekinti legitimnek Walter Ulbricht Német Szocialista Egységpártjának vagy Kádár János MSZMP-jének a kizárólagos hatalmát az egykori NDK-ban ill. a Magyar Népköztársaságban.

Mit mondanának?

Ágoston Hugó

Gyakran gondolok arra, vajon mint vélekednének irodalmunk klasszikusai a mai állapotokról. Sok mindent egyszerűen nem értenének, de hát nem is a Facebookról meg a „migránsokról” faggatnám őket. Segítségemre az éj sietett.
Furcsa álmom egy felfedezéssel kezdődött: a sajtószabadság azért fogalmazódott meg első pontként mint letisztult követelmény, mert Petőfi Sándor már 18.4.8. februárjában ezekkel a szavakkal fordult Az országgyűléshez (bár álmomban a Népszabadság lépcsőin szavalta el versét):

%d bloggers like this: