Ez az oldal az Újnépszabadság publicisztika rovata. Az Újnépszabadság hírrovata: ahaza.hu
Meglehet, a miniszterelnökben, kormánya tagjaiban, holdudvarában és egyes keresztény egyházak vezetőiben olyan Jézus-kép él, ahol Jézus nem a kufárokat kergeti ki a templomból, hanem a vakokat, a sántákat és a bénákat. Gábor György
Gaál Péter
“Uram, adj nekem szüzességet, de még ne most.” Minden keresztények figyelmébe: ez Augustinus, azaz Szent Ágoston mottója volt. (De mit is írok én? Minden keresztények tartják is magukat hozzá, mármint a nemszüzesség gyakorlatához, aztán lezárják mondjuk egy Te Deummal, majd kezdik elölről. Augustinus e tekintetben – talán – következetesebb volt.) Íme a szent, azaz a cserebogár, persze csak UTÁNA. Szent (II. illetve Kövér) Olaf norvég király, mielőtt szent lett volna, azaz mielőtt felvette volna a kereszténységet, meglehetősen gusztustalan szokásoknak hódolt (mint általában a vikingek – a “vik”-ek, északi tengeröblök népe, ahogy gyűjtőnéven a svédeket, norvégokat, dánokat nevezték, ők magukat természetesen svédeknek, norvégoknak és dánoknak, és egymással is véres háborúkat vívtak)
Gábor György
Semjén Zsolt – miheztartás végett – utat mutat Ferenc pápának és a hazai katolikus egyháznak, midőn a barokkosan hömpölygő bornírtságai között az alábbiakat szögezi le: „Ugyanis az a helyzet, hogy az egyházra leselkedő legnagyobb veszély, hogyha alkalmazkodni akar olyan ideológiákhoz, amik időlegesek, legyen az valamilyen szabadkőműves befolyás, legyen valamilyen liberális vagy baloldali ideológia… Hűségesnek kell lennünk az igazi keresztény örökséghez, nem pedig a világ fülének a csiklandozásához”, s még hozzáteszi, hogy „az egyház nem emberbaráti egyesület.
Tehát Zsolt evangélista üzenete szerint az egyház nem alkalmazkodhat olyan ideológiákhoz, amelyek időlegesek.
Templomba csak az épület szépsége, az ott található művészeti alkotások miatt megyek. Valahogy úgy érzem – bár nagyon sok helyen megfordultam a világban, s templomokban, székesegyházakban, kis és nagy kápolnákban –, hogy kevés helyen lehet érezni Isten jelenlétét. Azt a varázslatot, amit elképzelünk egy ilyen misztikus helyről.
Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek Istenben, de nem úgy, ahogy azt a vallás rám akarja kényszeríteni. Azt gondolom, Isten én is vagyok, s Isten minden ember, vagyis Isten bennünk van, nem a mennyben, nem rajtunk kívül.