Furcsa érzések kerítik a hatalmába az embert, amikor átlépi egy egyébként zárt intézet küszöbét. Szorongás és kíváncsiság vegyesen. Egy számára ismeretlen világ veszi körül, amit azért szeretne jobban megismerni, de ehhez sokkal több időre lenne szükség. Aztán megnéz egy fotókiállítást, és úgy érzi, sokkal többet tudott meg erről a zárt és képzeletében nem túl barátságos környezetről, mint amire számított.
Soros Tivadar, a háborús megpróbáltatásokat túlélt szerző így nyilatkozik: „Soha nem uralkodott el rajtam a gyűlölet. Bár a hitlerizmus áldozata lett sok kedves barátom és két testvérem, mégsem azonosítottam Hitlert és rendszerét a német néppel. Fiaimat is ebben a szellemben próbáltam nevelni.”
Az öregasszony, talán kilencven éves is van már, alig áll a lábán, és alighanem nem is sejti, hogy azért kellett neki is idevánszorognia a téli hidegben, mert az „ajándék”, amit a miniszterelnöktől kapott, egyben piszkos üzlet is: az Erzsébet-utalványokat forgalmazó cégnek úgy kétmilliárd a haszna belőle.
Kisiklott egy vonat az Egyesült Államokbeli Seattle közelében, legkevesebb hárman életüket vesztették és több mint százan megsérültek. Több kocsi az alatta futó autópályára zuhant, összenyomva az arra haladó járműveket.
Bár a Biztonsági Tanács összes többi tagja támogatta az Egyiptom által benyújtott határozattervezetet, Jeruzsálem ügyében, az Egyesült Államok megvétózta azt. Hat éve nem volt ilyesmire példa.
Ritka az, amikor egy filmkritika olyan sok ember ellenérzését váltja ki, mint Asperján György írása a Testről és lélekről – lélektelenül. Volt, aki a Facebookon megkérdezte: ez az Újnépszabadság összes mondanivalója egy remek filmről. Pozitív véleményt Enyedi Ildikó filmjéről nem tudunk rendelni. De szerencsére a figyelmünkbe ajánlották Simonyi Gáspár írását a Vágóhídra küldött románc című, sokkal kiegyensúlyozottabb, értékelést. Eredetileg márciusban jelent meg, a film bemutatójakor. Most újra közöljük.
Debrecenben határozottan közölték az országgal, hogy mit akar Soros. S hogy ez ellen mi az orvosság. Volt itt miniszter (Kósa), polgármester (Papp), államtitkár (Tasó), képviseló (Posán). Volt sok, nagy fantáziáról tanúskodó állítás. Archív karikatúra: Kaján Tibor
Egy színház, amelyik olyan, amilyennek egy színháznak lenni kell. Egy színház, amely jobbnál jobb előadásokkal hívja fel magára a figyelmet. Két darabról szól itt két kritika. A IV. Henrikről és a Hamletről. Már ha kritikának lehet nevezni az elragadtatást.
A speaker egy egészen különösnek hangzó gyilkosságot, a brüsszel-kölni vonaton lejátszódott bűntényt mondta be, Amikor elhangzott az áldozat állítólagos neve, a két férfi halálsápadtan, rémülten ugrott fel. – Ez Viktor volt! Viktort meggyilkolták!
Csendes Románia – ez volt a neve a flashmobnak, amellyel az igazságszolgáltatás függetlenségét aláásó törvényjavaslatok ellen tiltakoztak Bukarestben vasárnap.
Serény Péter: A böngészést Aljosa nekem szóló használati utasítását követve, a 276. oldalon kezdtem, és Tyitov nagykövet, pesti színhelyű, tipikusan szovjet időkre jellemző sztorijára leltem.
Van, aki szereti a macskát, van, aki utálja, és van, aki közömbös a teremtés e remekműve iránt. Mert remekmű a javából ez a hegyes fülekben kezdődő és hosszú farokban végződő lény, amely, ha akarom, állat, ha akarom „szinte ember”, de az biztos, hogy különleges titkok tudója.