„Bestiális arab gyilkos” végzett Soros nagybátyjával

Horváth Krisztián
Agatha Christie 1934-ben jelentette meg talán egyik leghíresebb művét, a Gyilkosság az Orient expresszen című könyvet. A méltán népszerű krimi természetesen fikció – ám ahogy az néha megesik, a valóság olykor még a fikciónál is érdekesebb. 1931-ben egy borzalmas rablógyilkosság történt a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon. A rablógyilkosság áldozata magyar, elkövetője algériai. És ez még nem minden.
A Pesti Napló és a Népszava 1931. február 28-i számából egy borzalmas vasúti rablógyilkosság részleteiről értesülhettek a korabeli újságolvasók. Az első tudósítások ugyan bizonyos részletekben eltérnek egymástól, ám az már akkor világosnak tűnt, hogy február 27-én a Brüsszel és Liège közti vasútvonalon egy kalapáccsal (más források szerint baltával vagy vasdoronggal) agyonverték és kirabolták Schwartz Viktor 27 éves magyar kereskedőt, aki Londonból utazott a lipcsei vásárra. Schwartz Lipcséből tervezett tovább utazni haza, Magyarországra. A Népszava már ekkor arról ír, hogy a belga rendőrség „letartóztatta Muley Aldebuhey ben Ahmed algíri alattvalót, akit azzal gyanusítanak, hogy ő ölte meg a brüsszel-kölni gyorsvonaton Schwartz Viktort. Körülbelül két héttel ugyanezen a vonalon hasonló bűncselekményt követtek el s ezzel is a most letartóztatott algíri embert gyanusítják”.
Az 1931. február 27-én elkövetett gyilkosságról a vasárnap megjelenő lapok már részletesen írnak.
Az Est „Az arab vasúti rabló bevallotta, hogy ő ölte meg s rabolta ki a magyar Schwarz Viktort”, az Esti Kurir „Egy előkelő magyar kereskedőcsalád Londonban élő tagja volt a brüsszeli gyorsvonaton meggyilkolt Schwartz Viktor”, a Kis Újság „A brüsszeli expressz-vonaton meggyilkolták Schwartz Viktor nyíregyházi származású londoni kereskedőt” címmel közli a hírt a tragikus eseményről.

A 8 Órai Ujság 1931. március 1-jei számában igen részletes tudósítást olvashatunk. Ebből kiderül, hogy a holttestet a Brüsszel és Liège közti vasútvonal egyik pályaudvarának közelében találták meg. Ruhájában a belga rendőrök egy Lipcsébe szóló menetjegyet, két londoni bankbetétkönyvet, 200 fontot, és egy névjegyet is találtak „Schwartz Viktor, Budapest” felirattal. A szerelvény átkutatása után más nyomok mellett megtalálták a gyilkos fegyvert is; nem sokkal később pedig a tettes is előkerült. A Budapesti Hírlap március 1-jén így ír a gyilkos beismerő vallomásáról: A belga rendőrség birtokában volt annak az arabnak a pontos személyleírása, akit alaposan gyanúsítottak azzal, hogy három héttel korábban, február 8-án a kölni gyorsvonaton egy holland kereskedő ellen hasonló rablótámadást követett el. Így Muley Aldebuhey neve és személyleírása alapján a lüttichi pályaudvaron szolgálatot teljesítő két titkosrendőr megszólított egy embert, akire a körözött algiri személyleírása . A férfit bekísérték a rendőrségre. Itt Muley Aldebuhey azt állította, hogy Párizsból munkát keresni jött Lüttichbe, itt egy kis hotelben megszállott, de mivel munkát nem kapott, aznap este vissza akart térni Franciaországba és valóban egy Párizsba szóló harmadosztályú menetjegyet találtak a zsebében. A rendőrség megállapította, hogy az algiri éjjeli két órakor, félórával a kölni vonat megérkezése után jelent meg a szállodában. Szobáját alaposan átkutatták és egy magyar újság egyik lapjának a felét találták meg, amelynek a másik fele vértől szennyesen abban a fülkében hevert, ahol a gyilkosságot elkövették.

Az arab férfi azonban még mindig tagadott. Ekkor azonban jelentkezett a rendőrségen egy kávéház tulajdonosa, akinek az üzlete a pályaudvar közelében van. Előadta, hogy egy ismeretlen ember az elmúlt éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzés végett. Ez a bőrönd a meggyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt, amelynek kulcsát viszont az algiri szobájának egyik fiókjában megtalálták. A gyilkos most már megtört, és mindent bevallott. Elmondta, hogy tettét egy kalapáccsal követte el, amelyet a brüsszeli bazárban vásárolt. A vonaton szándékosan olyan fülkét keresett, ahol csak egyetlen utas volt. Alvást színlelt és amikor észrevette, hogy útitársa elszunnyadt, a poggyászából leemelt kalapáccsal több ütést mért a fejére. Amikor már nem volt benne élet, magához vette az áldozat óráját és tárcáját, a holttestet pedig kidobta a sínekre. Schwartz feltört táskájából azután egy pizsamát és egy zsebkendőt vett elő. A padlóról feltörölte a vért, majd ezeket a tárgyakat is kidobta az ablakon. A Népszava a fenti vallomásho annyit tesz hozzá, hogy „a 26 éves arab munkanélküli munkás” azt állította vallomásában: „Éhes voltam, nem találtam munkát, pénzem nem volt, elhatároztam, hogy akármilyen úton pénzt szerzek”.

A 8 Órai Ujság az események nyomába eredt: felkereste a Schwartz Viktorral összefüggésbe hozható Schwartz ügyvédi irodát a Sas utca 27. szám alatt, ahol közölték, hogy Schwartz Tivadar ügyvéd még éjjel elutazott Belgiumba. Az újság drámai beszámolót ír az ügyvédi irodában történtekről. „A Sas utca 27. számú ház egyik ötödik emeleti lakásában két férfi ült tegnap este a rádió hangszórója előtt. Dr. Schwartz Tivadar ügyvéd, a lakás tulajdonosa és Schwartz Zoltán kereskedő, aki ugyanabban a házban lakik, hallgatták a rádió tegnap esti műsorát. Amikor a hírek közvetítésére került sor, felfigyeltek, mert a speaker egy egészen különösnek hangzó gyilkosságot, a brüsszel-kölni vonaton lejátszódott bűntényt mondta be,Amikor elhangzott az áldozat állítólagos neve, a két férfi halálsápadtan, rémülten ugrott fel.

– Ez Viktor volt! Viktort meggyilkolták! – kiáltották egyszerre.

Az ügyvédnek és a kereskedőnek édes testvéröccse, Schwartz Viktor ugyanis több mint két éve él Angliában és éppen tegnap reggel kaptak Ostendéből táviratot, amelyben öccsük közölte, hogy Lipcsébe utazik az áruminta-vásárra, és onnan majd Pestre jön, hogy felkeresse testvéreit és leutazik Nyíregyházára is, hogy 71 esztendős édesapját meglátogassa.
A Londonba kivándorolt és ott karriert építő Schwartz Viktor Budapesten élő és a testvérük haláláról a rádióból értesülő testvérei azonnal döntöttek: telefonon megtudakolták a Keleti pályaudvaron, mikor indul a legközelebbi vonat Belgium felé, és Schwartz Tivadar ügyvéd még este 10 órakor elhagyta Budapestet, „hogy agnoszkálja szerencsétlen fivérét”.
A 8 Órai Ujság munkatársa az áldozat másik fivérével, Schwartz Zoltánnal készített interjút a Sas utca 27. szám alatt. Schwartz Zoltán és felesége állítása szerint jómaguk már régen angolul tanultak, hogy csatlakozhassanak Viktorhoz Angliában.
– A szerencsétlen Viktor, – mondották – két éve él már Londonban. Azelőtt Párisban töltött három esztendőt, ott is exportüzletekkel foglalkozott, később átment Angliába és ott még nagyobbszabású vállalkozásba kezdett. Londoni irodája a Finsbury Square 5. szám alatt volt és főleg marinbergi áruk és gyermekjátékok behozatalával és kivitelével foglalkozott. A vállalat vezetésében Viktor segítségére volt 22 éves kis húga is, akit Nyíregyházáról hívott ki magához Londonba, hogy megbízható helyettese legyen az üzletben.
– Az elmúlt öt esztendőben négyszer volt itthon és valahányszor Budapestre jött, mindig leutazott Nyíregyházára is, meglátogatta ott öreg édesapját, Schwartz Mór fűszerkereskedőt és Nyíregyházán élő öt testvérét is. Ha eljött Londonból, mindig négy-öt napot Pesten, négyet-ötöt pedig Nyíregyházán töltött.
Schwartz Zoltán és neje ekkor megmutatják a 8 Órai Ujság tudósítójának az utolsó táviratot, melyet Schwartz Viktor küldött Ostendéből: „Londonból Lipcsébe utazom. Ostendei pályaudvarról táviratozok. Lipcsében három-négy napig tart, amíg elintézem dolgaimat. Ha csak egy mód van rá, eljövök Pestre és elutazom Nyíregyházára is, mert már nagyon vágyom látni édesapát. Lipcséből induláskor még táviratozok. Viktor.”

A nagy kérdés persze az, hogy Schwartz Viktor vajon miért utazott harmadosztályon, ahol balszerencséjére történetesen volt alkalma találkozni leendő gyilkosával? a hozzátartozók azzal magyarázták, hogy öccsüket sohasem kapatta el a nagy jövedelem és sokszor hangoztatta, hogy egy londoni-budapesti út olyan drága, hogy abból családok hónapokig élhetnének. Nagy külföldi expressz vonatokon mindig harmadik osztályon utazott s csak az osztrák, német és magyar vonatokon váltott magasabb kocsiosztályra jegyet. A család elmondása szerint Viktor „1904-ben született Nyíregyházán és elvégezte a kereskedelmi akadémiát. A középtermetű, szőke, göndör hajú Viktornak mindig az volt a vágya, hogy külföldön nagy export-import vállalatot vezessen és a külföldről segítse elő a magyar kivitelt. Egész fiatalon kerül Párisba, ahol első üzletét bonyolította le, három év múlva már Londonban nagystílben folytatta vállalatát. Nőtlen ember volt és jómódú, aki ilyen utazásai alkalmával mindig jelentős összegeket tartott magánál.
1932. február 28-i a Népszava az alábbi rövidhírt közli: Halálra ítélték Schwartz Viktor gyilkosát. A mult év februárjában történt, hogy a páris-brüsszeli gyorsvonaton Mullein ben Ahmed nevű arab ember meggyilkolta, majd a robogó vonatból kidobta Schwartz Viktor budapesti származású, de évek óta Angliában élt kereskedőt. A gyilkos fölött most ítélkezett a bíróság és halálra ítélte.
Schwartz Viktor bátyja, Schwartz Tivadar ügyvéd érdekes ember. Az első világháború idején önkéntesként bevonul, majd később szibériai hadifogságában megtanul eszperantóul, hazatérve – 1922-ben megalapítja a Literatura Mondo című eszperantó irodalmi folyóiratot, melynek 1924-ig a szerkesztője. A Budapesti Közlöny 1922. szeptember 8-i számából megtudjuk, hogy Schwartz Tivadar ügyvédet (lakóhelye ekkor a Teréz körút 6. szám) a Budapesti Ügyvédi Kamara lajstromába bejegyezték. A Budapesti Közlöny 1937. december 4-i számából arról értesülhetünk, hogy Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya elrendelte „dr. Schwartz Tivadar budapesti ügyvéd családi nevének a m. kir. belügyminiszter úr 74.742/1936-III. a. számú rendelete alapján ’Soros’-ra történt megváltoztatását.” Az immáron Soros Tivadarként működő ügyvéd nevével ilyen minőségében – egy ideig legalábbis – utoljára 1944 tavaszán találkozunk. A Budapesti Közlöny 1944. május 28-i száma arról tájékoztat, hogy a „Budapesti Ügyvédi Kamara közhírré teszi, hogy a Kamara választmánya 1944. évi április hó 14. napján tartott teljes ülésében a zsidók ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában kiadott 1.210/1944 M. E. számú rendelet 5. és 6. §-a alapján” dr. Soros Tivadart a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédeinek névjegyzékéből jogerősen törölte (sok más ügyvéddel egyetemben).
Érdekes megfigyelni, hogy míg 1931-ben Schwartz Viktor halála kapcsán a korabeli sajtó a „magyar kereskedő”, „magyar ügynök”, „magyar kereskedőcsalád” kifejezéseket használja az áldozattal (és családjával) kapcsolatban, Schwartz Viktor ügyvéd fivérét már zsidó mivolta miatt törlik az ügyvédi kamara tagjai közül.

A második világháború utolsó, német megszállás jegyében telt hónapjait Soros Tivadar Álarcban. Nácivilág Magyarországon című, eredetileg eszperantó nyelven megjelent kötetében örökítette meg. Különösen izgalmas egy, a német megszállás előtt gyakorló ügyvédtől azt olvasni, hogy:

Számomra a hatályos törvények a németek bevonulása napján erkölcsi alapjukat veszítették, s így aztán habozás nélkül vettem semmibe őket. Csakis az számított, hogyan vészeljük át a következő néhány hetet. Azt egy pillanatig sem gondoltam, hogy a német megszállás ennél tovább is tarthat. A kötetből az is kiderül, hogy Soros Tivadar és családja az 1944. március 19. és 1945. január 12. közötti időszakot igen nehéz körülmények között, bujkálva tudta csupán túlélni – mégis, ezen időszakban is, ahol tudott, lehetőségeihez képest segített sorstársain. Így ír művében: „Életemben az az alapelv vezetett, hogy segélykérőnek ne mondjak nemet. Már csak azért is segítőkésznek mutattam magam, hogy a bajban levőnek ne csorbuljon az emberekbe vetett hite. Úgy éreztem, egy kicsit mindenkiért felelősséggel tartozom. Őszintén segíteni akartam, de józan eszem határt szabott jóindulatomnak. […] Mindig a realitások talaján álltam…Fiaimmal is meg akartam ismertetni ezt az elvet. Meghatározásom így hangzott: „Akkor kell segítenünk, ha az eredmény felülmúlja a befektetett energiát vagy egyéb áldozatot. Ne sajnáljunk semmit, ha a megsegített ember többet nyer, mint amennyit mi vesztünk.”
Az egyik fiú, akivel gondolatait meg osztotta az eszperantista ügyvéd, Soros György volt. A meggyilkolt Schwartz Viktor magyar kereskedő pedig az amerikai milliárdos a nagybátyja volt.

A Nyelv és Tudományban megjelent cikk alapján