Posted by Zacher Gábor az Üllői úti stadion “pitdoktora”.
A fél ország ismeri a nevét és az arcát, de bizonyára kevesen tudják róla, hogy világéletében a Ferencvárosnak szurkolt, és sokat járt a 70-es, 80-as években a nagy focimeccsekre, a kettős rangadókra a Népstadionba. A 2000-es éveke elején azonban valamiért kialudt a tűz Dr. Zacher Gáborból. A 61 éves toxikológus aztán két, két és fél éve tért vissza szeretett klubjához, de már a Groupama Arénába, és hivatalos minősítésben, mentőorvosként, túlórában. Általában ő az FTC hazai labdarúgómeccseinek a pitdoktora, vagyis a legfőbb doktor a stadionban, aki közvetlenül a pálya széléről, a hazai kispad mellől követi az eseményeket.
– Imádom a futballt és a Fradit, így nem volt nehéz rábeszélni, hogy itt dolgozzam. Egészen más képet mutat egy mérkőzés onnan nézve, mint a lelátóról vagy a tévéből – állította Zacher doktor. – A kispad minden rezdülését látom, átérzem én is, s együtt élek a játékkal. A Ferencváros másodedző például végigüvölti a meccseket, olykor rekedésig szokott ordibálni. A játékosok ebből persze vajmi keveset hallanak a nagy hangzavarban. Sztanyiszlav Csercseszov a leghiggadtabb, a góloknál is maximum egy fél mosolyt enged el. Szóval, nem az az ünneplős fajta, legalábbis kifelé ezt nem mutatja.
A mentőorvos és csapata amúgy nagyjából három órával az adott találkozó előtt érkezik a pályára. Van egy szobájuk a stadionban az öltözők mellett, ahol melegedhetnek hidegebb időben, vagy akár ehetnek is. De Zacher Gábor csak csokit és gumicukrot szokott magával vinni, maximum ezekkel csillapítja az éhségét a meccsek alatt.
Bár – ahogy fogalmazott – születése óta fradista, munka közben csak magában ünnepel a góloknál. Nem szokott felugrani, ha Tokmacék betalálnak.
– Még nem fordult velem elő ilyen a Groupamában, de ha én felpattannék, akkor az azt jelenti, hogy baj van, nagy baj – mondta a Zacher. – A magyar válogatott meccs az más, a Puskás Arénában én is meg szoktam ünnepelni, ha gólt szerzünk, persze csak visszafogottan. Bevallom, az első mérkőzésen, Uruguay ellen a stadionavatón megkönnyeztem a himnuszt. És ez később, például a tavaly nyári Európa-bajnokságon is előfordult velem. De ez nem baj. Roppant felemelő és a lelkekre ható érzés, amikor több mint hatvan ezer ember egyszerre énekli a magyar himnuszt. Nekem ez a munkám egyik legédesebb része.
ullői129