Posted by
Kocsis Tamás
Immár alig van alapja a derűt remélő megfogalmazásnak: „Europe, an island of stability and peace for the last quarter-century, is rejoining the world.” (Európa, a béke és stabilitás szigete az elmúlt negyedszázadban, újra csatlakozik a világhoz.) Értsd: megkülönböztetetten fontos lehet, lenne a „a vén kontinens” szerepe a közveszélyes globális létbizonytalanságok csökkentésében, nem titkoltan Európa számára is! S ezt a minap éppen az Európai Unió legalább félhivatalosnak tekinthető kékzászlós, sokcsillagos honlapján olvastam. Optimizmust sugalló kijelentő módban.
De már senki sem hiheti, hogy nem Európáé és benne a miénk, Magyarországé is a globális veszélyek tömege. Most elsősorban, de nem csak Oroszország és Ukrajna immár beláthatatlan következményekkel járó véres konfliktusa miatt. A terror földrajzi terjedése, az akárminek nevezett migráció az összes reális veszélyeivel; az egész közel-keleti katyvasz, Iránostól, törököstől; orosz-USA hidegháború, mintha Gorbacsov-Reagan és Jelcin táján mi sem történt volna; EU-USA szabad kereskedelmi kakaskodások, ráadásként immár mindennapos viharok az EU-n belül. És akkor a Moszkvával szövetséget erősítő Kínáról, Afrikáról, (amit mintha végre kezdené felfedezni az Európai Unió) meg Latin-Amerikáról (ahonnan éppen a brazil Bolsanaro tévedt felénk) még szó sem esett…Vak, aki nem látja: megszámlálhatatlan a veszélygóc, de nincs, aki ma ki meri kimondani azt, hogy a legveszélyesebb keleti tűzfészek megfékezéséért minden mást, minden más érdeket alá kell rendelni. Mint – mondjuk – amikor a Nyugat és Sztálin is egymásra talált a 2. világháborúban.
Úgy érzem: pillanatnyilag ezt Putyinon kívül elsősorban Hszi Csin-pingnek és Bidennek kellene felismerni, de hogy ez megtörténjék, ehhez sem Scholz kancellár, sem Macron elnök nem igazán hatékony katalizátor. Pedig talán sohasem lenne annyira szükség valaki(k)re ebben a bölcs szerepkörben, mint ma, amolyan 21. századi Churchill-i reinkarnációként, Németország és Franciaország együttes nagysúlyú, a kontinens egészét befolyásoló gazdasági, politikai erejével. És akkor Európa újra tehet globális mércével mérve is érdemlegeset…
A világ viharos sodrásában! Szomorúan írom: a 30-as évek történelmén agyalok.. Summa summarum: Európánknak, amely joggal meg akarja őrizni több ezeréves önmagát és visszaszerezni hagyományosan domináns helyét a világban, mielőbb meg kell tanulnia, immár újból drámai feltételek közé szorítva is – Kosztolányi Dezsővel szólva – gúzsba kötve táncolni…
infovilág