Papp Lajos fejfájára

Posted by

Zöldi László

>A gyászjelentésben az olvasható, hogy „2020. november 1-én, életének 85. évében csendesen
elhunyt.” De ha 1936-ban született, akkor csupán tavaly lett volna 85. Valami nem stimmel.
Már csak elképzelhetem, hogy néhai Péter László, az Új Magyar Irodalmi Lexikon
szerkesztője szőregi dolgozószobájában mozgásba lendül. Addig nem nyugszik, amíg ki nem
deríti, vajon Lajos mikor halt meg valójában. Majd a háromkötetes lexikonhoz lép, és a P-
betűs szócikk elejére, a születési dátumhoz írja a halálozás valódi idejét: 2021-et.

Papp Lajosban az első szerkesztőmet gyászolom. A szegedi színház mögötti moziban néztem
meg Kovács András Nehéz emberek című filmjét, és a magyar feltalálók sanyarú sorsáról
kézzel írott eszmefuttatást bevittem a Szegedi Egyetem szerkesztőségébe. Harminc körüli
férfi fogadott; rögtön elolvasta, majd le is gépeltette a kéziratot. A véletlen úgy hozta, hogy
első cikkem a 19. születésnapomon jelent meg. Fölfedezőm az egyetemi laptól visszakerült a
Délmagyarországhoz, majd a patinás napilap olvasószerkesztői állását fölcserélte az Észak-
Magyarország olvasószerkesztői székével. Attól kezdve Miskolcon látogattam meg.

A hetvenes évek közepén lett a szintén miskolci Napjaink főszerkesztője. Kért tőlem
kéziratokat, és szívesen adtam, mert tetszett az nagyalakú, újságpapírra nyomott,
publicisztikus hangvételű folyóirat. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy egy inkább
hetilapra, mint könyvszerű irodalmi folyóiratra emlékeztető havilap nagyon is kiteszi magát a
politika hullámverésének. Ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás után gyökeresen
átalakult, de most már Papp Lajos nélkül. Azóta telefonon beszélgettünk, majd ez is elmaradt.
Később számolt be arról, hogy huzamosabb időt töltött Tajvan szigetén.

Mire visszatért Miskolcra, leszoktam a telefonálgatásról. De annyit azért tudok róla, hogy
teljesen visszavonult, verseskötete például két évtizede jelent meg utoljára. S hogy milyen
költő volt? Csöndes, mélázó, merengő, tűnődő, a pillanatokat felnagyító és kitágító. Ennél
alaposabb értékelésre nem telik a szépirodalmi felkészültségemből. Azt azonban képes
vagyok sajtószakmailag megítélni, hogy személyében figyelmes, emberséges szerkesztőt
veszítettünk. Hamvait március 10-én helyezik el a szegedi temetőben. Legalább a halála után
visszatérhetett szűkebb pátriájába.

Tíz mondat a versről

Volt idő, amikor nálunk a fegyveres műgond őrködött azon, hogy érlelődjön a vers. (Kányádi
Sándor költő, Respublika, 1995. január 27.-február 2.)

Jobbára akkor írtam verseket, ha valamit nem tudtam megoldani. (Lezsák Sándor költő és
MDF-politikus, Magyar Nemzet, 1995. július 29.)

Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. (Balla D.
Károly költő, Beszélő, 2001/szeptember)

A versírás elhalasztott öngyilkosság. (Iancu Laura költő, Fejér Megyei Hírlap, 2007.
október 19.)

A vers lázad. Változtatni akar, varázsol, könyörög, sír, fenyeget. (Szokolay Zoltán költő,
Irodalmi Jelen Online, 2016. szeptember 9.)

Én olvasni is olyan verset szeretek, ami ki akar mozdítani. (Erdős Virág költő, Könyves Blog,
2016. november 19.)

Márpedig versekre, lélekerősítő, emberi gyarlóságainkra rámutató, magyar nyelvünket és
nemzetünket megtartó irodalomra szükség van, és szükség lesz. (L. Simon László költő és
Fidesz-politikus, Látószög,blog, 2019. augusztus 21.)

Nálunk Petri György vers, a Zeneakadémián Orbán Wass Albertet idéz. (Lendvai Ildikó
szocialista politikus, Facebook.com, 2019. október 24.)

Egy jó dalszöveg többet ér, mint egy rossz vers. (Presser Gábor zeneszerző-dalszövegíró,
Magyar Hang, 2019. december 6.)

A verseit nem értették a politikai barátai, akik viszont értették, nem voltak a politikai barátai.
(Zöldi László újságíró Szőcs Gézáról, Facebook.com, 2020. november 6.)

Médianapló, 2022. február 22.

Címkép: Euterpé, a líra múzsája. Ferrarai mester műve/ Szépművészeti Múzeum