Az alagút vége

Fábián András
>Értem én, értem. Jön a hét párt és (végre?!) vérszerződést köt. Én ugyan eddig
úgy tudtam, hogy egy hatpárti megállapodás már van (ami ugye nem hét) és
azok egy közös szándék mentén eleve megállapodtak arról, hogy hogyan
legyen. Ennek lényege, hogy a választáson közös listát és mind a 106 választói
körzetben közös jelöltet állítanak, továbbá az, hogy a jelölteket, és a
miniszterelnök-jelölt személyét előválasztáson fogják eldönteni.
Megvolt a jelöltállítás és megvolt a miniszterelnök-jelölt megválasztása is.
Itt és most azonban „álljunk meg egy pajkaszegi szóra”. Ez a
miniszterelnök-jelölt-választás-dolog az én szerény és egyáltalán nem
mérvadó véleményem szerintegy kapitális hiba volt.
Ezt még fokozta és betetézte, hogy az említett
„választás” 2 fordulós volt. Egyrészt ez az egész fontoskodás szembe megy a
magyar hagyományokkal. Alkotmányos alapelveket ugyebár mégsem
mondhatok, hiszen nincs ma Alkotmánya Magyarországnak, amely ezért aztán
már nem is Magyar Köztársaság. Ezt már párszor persze boncolgattuk. Azért a
morgás jogán hadd engedjek még meg magamnak annyit, hogy amikor Fleck
Zoltán azt mondja, hogy a kormányváltás után nem az Alaptörvény, hanem az
Alkotmányos alapelvek mentén kell kormányoznunk, akkor máris rohan szembe
velünk az első probléma.
A miniszterelnököt ugyanis nem választják, hanem a választásokon győztes
legerősebb párt jelöli az új Parlament első ülésén.
No de OK! MZP „meg lett választva”. Pártja ugyan nincs, s ezért erősen kitetté
válik a későbbi, a kormányváltás utáni politikai machinációknak, de sebaj! Majd
gründol ő magának egyet. Mi több, ezt úgy kívánja többségivé, vagyis
kormánypárttá tenni, hogy listán bejuttatja azokat az embereket, akiket a
sajátjának gondol. Ez, kérdem én, mennyire felel meg az alkotmányos
alapelveknek? Nota bene: hol itt a demokratikus választói akarat? Hat párt
jelöltjei küzdenek a választók kegyeiért, a hetedik meg beballag a hátukon a
Parlamentbe. Szentségtörőnek tűnhet, amit mondok, de szerintem a
parlamenti listás helyeknek is annyi közük van a demokráciához, mint Orbán
Viktornak a jogállamhoz.
Most jutottunk el a hét párt „vérszerződéséhez”. Bocsáttassék meg nekem, de
én egy jól kidolgozott kormányprogramnak jobban örülnék végre. Azt se
bánnám, ha azt a hat párt vezetője aláírná, sőt! – uram bocsá’ még MZP is, és
az aláírást követően az abban foglaltakat magára nézve mindenki kötelezőnek
fogadná el. Ráadásul mindenféle árulózás és Fidesz-bérencezés nélkül. Ez annál
is üdvösebb lenne végre, mert a bajoknak kezd arca lenni. A miniszterelnök-jelölt
előválasztás második fordulójában részt vett több mint 660 ezer szavazó,
és ezek közel 57%-a MZP-be helyezte a bizalmát. Ennek a számnak az
eléréséhez egy hét is elég volt. Most viszont több mint egy hónapja próbál az
ellenzék vacak 200 ezer szavazatot összeszedni a közügyekről szóló népszavazás
támogatására. Ellenzéki jóslatok szerint máig kellett volna ezt a számot egész
biztosan elérni. Ehelyett… Szóval még nem sikerült. Sokan kiégésüknek,
kiábrándulásuknak, csalódottságuknak adnak hangot. Mert MZP…! Mert
Gyurcsány…! Mert az ellenzék…!
A közös miniszterelnök-jelöltet ennek ellenére én még nem hallottam
kampányolni a népszavazás mellett. Azt azonban MZP lépten nyomon igyekszik
demonstrálni, hogy ő „nem Gyurcsány embere”. Mert ezt kell tudatosítani
azokban, akik szerint ez elég ahhoz, hogy rá szavazzanak. Az ellenzék egy széles
köre viszont azt szajkózza, hogy MZP nem az ellenzék embere. Közben a
bejelentett aláírásgyűjtő helyeken nincs pult, nincs ember és nincs
aláírásgyűjtés. A szükséges aláírások nem gyűlnek. Alakul viszont egy olyan
blamázs, ami az egész kampányra rányomhatja a bélyegét.
Ha vérszerződés kell, legyen vérszerződés! Mit bánom én! Viszont attól kezdve
legyen egységes az ellenzék akarata és tevékenysége, nyilatkozatai és
állásfoglalásai. Számomra ugyanis egyetlen érdemi pontja van ennek az egész
hatalmi bohóckodásnak és ez nem az, hogy ki lesz a miniszterelnök.
A vérszerződés egyetlen és mindent eldöntő kérdése ugyanis csupán az lehet,
hogy sikerül-e megdönteni Orbán és a Fidesz diktatúráját? Van-e fény az alagút
végén? Minden egyéb érdektelen és komolytalan bohóckodás.