Tanítás élőben

Iván Gizella
>A helyszín egy benzinkút. Mellettem egy idősebb férfi áll és megszólít.

Nem tudja, megint áremelés lesz? Azért vannak ilyen sokan?

Még az is lehet, mondom neki.

Ez borzasztó, de látja, mégis mennyien ülnek autóba.

Igen látom.

Tudja miért olyan drága?

Igen, de nem hagyja tovább mondani.

Az adó, az a fránya adó. Nincs mit tenni.

Nincs? De már meg is bántam a kérdésem, mert ránéztem az arcára, ami kezdett eltorzulni.

Nincs, mordul fel az autóstárs. Amíg ez a kormány van, addig van jó dolga a magyarnak.

Ja, hacsak úgy nem, mondom és elfordulok tőle. De ő csak folytatja. Ha nem ez lesz, visszajön a szemkilövető gyilkos rablóvezér, visszajön az IMF, el fognak minket adósítani, éhen fogunk halni. A migránsok is mindent elesznek majd előlünk.

Hűha, ennek a fele sem tréfa. Ilyen szöveget én még csak a neten hallottam, láttam, egy-egy videóban. Így, élőben, nekem címezve az okítás, bizony mellbe vágott. Az biztos, a bácsi jól megtanulta a leckét. Egyértelmű, hogy egy önálló gondolata nincs és komplett agymosáson ment át. Nagyon sajnálom, mert rossz lehet így élni. Olyan gyűlölet volt a hangjában, ami ijesztő. Nem engem ijesztett meg, a helyzet maga tulajdonképpen komikus is lehetne. Bár, bevallom, gondoltam rá, ha visszaszólok, vagy megpróbálom érvekkel meggyőzni, én húzom a rövidebbet. A buta emberrel ugyanis, ezt mindenki jegyezze meg, soha nem szabad vitába szállni. A cselekedetei kiszámíthatatlanok.

Ő még egy darabig szidja Gyurcsányt, látja, hallja, én a csenddel tüntetek ellene. Majd megszólal, mintegy békülékenyen.

Látom, nem értünk egyet.

Nagyon nem, nyugtázom és beszálltam az autóba.

Na, akkor a mai tanítás is megvolt. Így szemtől szembe.