Posted by Parászka Boróka
>Csoszó Gabriella képén Jámbor András és társai láthatóak a tegnapi budapesti Prideon, amikor szembefordulnak a jogvédőket támadó ellentüntetőkkel.
Mióta a politikai elnyomás, kisajátítás, leuralás, megalázás, kisemmizés tart, azóta vita tárgya, hogyan kell ellenállni. És egyre többször jutunk el a következtetésig: fizikailag. Fizikailag kell visszavenni az elorzott szellemi, anyagi, érzelmi, szimbolikus javakat. Lezárások, sztrájkok, élőlánc: ez az egyetlen járható út. Másból ez a rezsim nem ért. És az ellenállásnak is meg kell tanulnia a jog- és érdekérvényesítés radikális formáit, máskülönben szétforgácsolódik, meggyengül.
Elfogadom ezt. Támogatom. Ha kell, én magam is részt veszek ebben. Patetikusan, de pontosan: kész vagyok résztvenni Erdély “visszafoglalásában” az erdélyezős, kisajátító, nacionalista, önző magyar politikával szemben (és ebbe sajnos nem csak a kormányt vagyok kénytelen beleérteni, de a magyar ellenzék jelentős részét – felelős Erdély-politikája ugyanis ma senkinek nincs Magyarországon).
És ennek ellenére marad a dilemmám: hogyan lehet diszkurzív szinten, az érvek és a racionalitás szintjén békéltetni ezt a hasadt és beteg társadalmat? Mi történik a fizikai ellenállás után? Ha hangosabbak vagyunk, és többen vagyunk, hogy tudjuk elérni, hogy egyszer csak el kezdjen figyelni az elkussoltatott kisebbség?
Hogy ne csak behúzza a farkát, ne egyszerűen feltartsa a kezét, ne merevedjen be a konfliktus, hanem történjen valami mentális változás. E nélkül, a politikai konszenzusra való törekvés nélkül nem lesz új, élhető politikai közösség. Nem sikerül jóvátenni azt, amit az Orbán rezsim bűnös módon elrontott: a fejekben lévő károkat. Nem sikerül semlegesíteni az ellenségképeket, feloldani a háborús érzelmeket és logikát.
Erős mozdulatokkal csak félre lehet söpörni mindezt, valahova a társadalom sötét sarkaiba, ahol aztán majd, kiszámítható módon, újra csírázni kezd a televény. Minden csak azon fog múlni, kik vannak többen és kik a hangosabbak. Jó lenne végre túllépni ezen a csapdán. Jó lenne, ha az ország ország lenne, és nem csatatér. Benne az emberek emberek, és nem egymásra fenekedő fenevadak.
Addig persze, most nincs más, mint az üvöltés.
Jámbor András eredeti posztja itt olvasható: https://www.facebook.com/jamborandrasoldala