Posted by Gábor György
>Volt az a történet, hogy Herczeg Ferenc egy színművének bemutatója után egy kritikus megsemmisítő kritikát írt a darabról, minden rosszat elmondva, ami csak elképzelhető. Néhány nappal később egy másik színházi előadás szünetében, a színház mellékhelyiségében egymás mellett állva könnyített magán az író és a kritikus.
A kritikus kellemetlenül érezte magát és magyarázkodni kezdett: Természetesen ragyogó volt a darab, egészen kíváló, de hát tudja, milyen a főszerkesztőm, kénytelen voltam letolni ezt a remekművet. Herczeg Ferenc egykedvűen gombolván sliccét, az alábbit válaszolta: Rendben, de arra kérem, hogy legközelebb az újságban szíveskedjék dicsérni a művemet, és itt a piszoár fölött ócsárolni.
Mindez most azért jutott az eszembe, mert ez a velejéig nagyszerű Deutsch Tamás a széles nyilvánosság előtt, a sajtóban tett egyenlőségjelet Manfred Weber valamint a Gestapo és az ÁVO között, majd nemes jellemről és heroikus bátorságról tanúságot téve privát levélben kért Webertől elnézést.
Lassan ideje volna a Karmelita kolostort és a Lendvay utcai székházat egy merő piszoárrá átalakítani.
Címkép: A 400 éves brüsszeli Manneken Pis szobor