Posted by Béndek Péter
Mindjárt mondok szerintem releváns érveket, de előtte az írás apropója.
Olvasom a Pálinkás József új pártjával és az ő ambícióival kapcsolatos (a baloldalhoz sorolt szerzőktől származó), többnyire lesújtó véleményeket. Megkülönböztetve egymástól a Szerencsen náci jelöltet indító balos pártokat és az itt hivatkozott véleményeket (tehát nem hiszem, hogy a progresszista értelmiség örült a náci jelölt indításának), hadd jegyezzem azért meg, hogy a belátható időben nem lesz ebben az országban olyan miniszterelnök, aki a baloldali értelmiség szája ízének is megfelel, és amellett, hogy kormányzóképes koalíciót irányít, képes még a Fidesz intézményi dúlását is visszafordítani.
A balos pártoknak láthatóan egyetlen eszköze a győzelemre a (persze erkölcsileg helytálló) Orbán-gyűlölet, a progresszista értelmiség meg nem tud semmit arról, hogyan lehetne ezen változtatni (se politikai tudása nincs erről, se elég befolyása a saját pártjaira), tehát a nem-szeretem Pálinkás-jelenség elutasításával csak állandósítja a sajátjai tehetetlenségét. Pálinkás elfogadása ellenben kiutat kínálna az értelmiség közéleti terméketlenségéből és nagy felelősséget venne le a válláról.
Az első érvem Pálinkás elfogadása mellett (amin nem azt értem, hogy a baloldali-progresszista értelmiségi szavazzon rá, hanem hogy fogja fel az új párt előnyeit a lehetséges rendszerváltás szempontjából, ezért legalább ne támadja azt a nyilvánosságban), hogy ebben az országban — történeti okokból, amelyeket untig eléggé megerősített az utóbbi tíz év ellenzéki impotenciája az összes újpárti hullámával együtt — csak populista jobboldali jelölt győzhet, aki mindazonáltal modernizációs stratégiával kormányozna, és ehhez képes megszerezni a szavazók centrumbeli 30-35%-ának a bizalmát, jelentősen elvéve Orbán szavazótáborából is.
Szeplőtelen jelöltre várni bármilyen mércével igazi khiliasztikus gondolkodásra vall, amely persze nem idegen a baloldaltól már vagy kétszáz éve. Sokkal kevésbé idegen, mint a belátó, okos pragmatizmus, az ország mindenkori állapotának ismerete és az ahhoz szabott politikai elvárások. Valamiért nálunk a politikai progresszió mindig erkölcsi forradalmiságba hullik, majd ott is enyészik el.
A következő érvem, hogy akárcsak a korábban elvetélt középjobb-konzervatív kísérletekre (a Bokros-párt, a PKP, a Keresztény Zoltán elnökölte Polgári Világ), erre is igaz, hogy Orbánnak semmilyen körülmények között nem lehet érdeke ilyet létrehozni (hallottam ettől tartó véleményeket). Ugyan, miért tenné? Egy jobbközép-centrista párt, főleg elismerten jobboldali (=a „nemzeti oldalhoz” tartozó) vezetővel, nyilvánvaló kockázat a Fidesz számára, Orbán minden erejével arra törekedett már 1995 óta, hogy a létező ilyeneket kiirtsa és újak képződését elhárítsa. Orbánnak a balos pártokba való beférkőzés az érdeke és ezt rendre meg is tette az utóbbi tíz évben. Megtévesztéstől és manipulációtól, ami az új pártot illeti, tehát sokkal kevésbé kell tartani, mint a balos pártok háza táján.
A harmadik, tulajdonképpen a párt létokát adó érv, hogy a nemzet visszaszerzése a reakciós — ráadásul cinikus — gondolkodástól és a nemzet = orbánizmus egyenlet feltörése nélkül ebben az országban még jó darabig nem lesz irányváltás, és ha lesz, az is véletlen és átmeneti lesz. A létező ellenzéknek erre semmi esélye. A mai baloldali pártok szomorúan és tökéletesen stratégia- és narratívahiányosak. Választásról választásra reményekből élnek és illúziókból táplálkoznak. Középszerű, könnyűsúlyú, vagy egyenesen buta vezetőkkel az élükön, akik élnek a hazai politika kontraszelekciós logikájával és minden ambíciójuk a közös országos lista befutó helyeinek elosztása egymás között, fel sem képesek fogni a rendszerváltás tétjét, a rájuk váró feladatokat, mindösszesen a XX. század korrekciójának keserűen nehéz munkáját, ami az elmaradt modernizáció bepótlását, a politikai kultúránk szükséges organikus fordulatát, a nemzeti és társadalmi integrációt illeti, hogy csak néhány „apróságot” említsek. És mindezt endogén módon, nem felületesen ellesett nyugati minták alapján és nem rózsaszín szemüvegen át nézve azt, ami az Észak-Atlantikumban és ezen belül az EU-ban zajlik.
Fogalmam sincs, Pálinkásék mennyire értik ezt, mennyire vannak birtokában megfelelő stratégiának, aztán a stratégia implementálásához szükséges változásmenedzsment képességeknek. Két dolog biztos: a létező balos pártelit nincsen birtokában semminek a szelfire állított telefonokon kívül és ha Pálinkáséknak mégis sikerül, az a baloldali értelmiség számára is vonzó útját adhatja a hazai modernizációnak.