Posted by Lengyel Szilvia írása Alice Walker: Az öröm titkának őrzői című könyvéről
Az 1982-ben megjelent, nagy sikerű Bíborszín (Pulitzer-díjat kapott; a kitüntetést ekkor ítélték első ízben afroamerikai szerzőnek) után sok évvel, 2019-ben jelent meg a könyv folytatása – de ez utóbbi csak érintőlegesen tekinthető második résznek. Inkább önálló regény ez a nők elnyomásáról, konkrétabban a (főleg afrikai és ázsiai) nők mai napig művelt megcsonkításról.
Beavatásnak mondják, holott brutális beavatkozás. Felnőtt nőként azt hittem, tudom, hogy miről van szó – de nem így volt. Aki pontos tájékoztatásra vágyik, itt megismerheti a részleteket a könyv főszereplője által elbeszélt infibulációról. Korántsem „csak” egy kis vágásról van szó, már ha a női körülmetélés úgymond legkíméletesebb módja enyhe beavatkozásnak számítana, csak éppen van ennél még sokkal rosszabb is. A könyv címszereplője, Tashi a legrosszabbat élte át, a teljes csonkítás miatt szenvedett ezután élete végéig. Gyermeke sérülten jött világra, férje szeretőt tartott, ő maga pedig sosem tudott szabadulni annak súlyától, hogy a szertartást önként vállalta. De menjünk vissza kicsit az időben.
Tashi az olinka törzs tagjának született (erről bővebben a Bíborszínben olvashattunk). Kis népét a hirtelen jött területfoglalók elüldözték, mindenüktől megfosztották. Édesanyjának sikerült megóvnia lányát a beavatástól, Tashi később mégis azt gondolta, ez az egyetlen út, amivel kifejezheti népéhez tartozását. A törzsi jeleket is rátetováltatta az arcára, ugyanezért. Misszionáriusok fogadott gyermekeként az olinka törzzsel együtt élt Adam és testvére, Olívia, így ismerkedtek meg Tashival, és váltak nagyon jó barátokká. Adam és Tashi később össze is házasodnak és Amerikában telepednek le, de az ifjú asszony, aki ott már Evelin néven él, nem tud se beilleszkedni, sem a múltjától megszabadulni.
A könyv egésze a megcsonkítás gyakorlatának és következményeinek sajátos krónikája, több hangon. A fejezeteket a különböző szereplők mondják el, leggyakrabban Tashiként, máskor Evelinként, sőt helyenként mindkét néven beszél, ez domborítja ki, hogy a történet szempontjából éppen melyik személyisége az erősebb. Ez az írói eszköz sajátos hangulatváltásokkal fűszerezi a történetet, amelyben megszólal a férje, a fia, a sógornője, de még a férj szeretője, annak fia is – és az események kulcsszereplője: M’Lissa a törzsi beavatás „mesternője”. A történteket így több oldalról látjuk, s megmutatkozik, hogy a szereplők ugyanazt a szituációt mennyire másképp írják le.
A könyv lassan csordogáló cselekménye azt mondja el, hogy M’Lissát megölik. Már az első oldalakon gyanítjuk, hogy Tashi tette. Mégsem az ő megcsonkítása van a fókuszban. Sokkal érdekesebb a miért. Evelin számára ugyanis önmagánál is fontosabb volt testvére, aki a csonkításba bele is halt. Annak idején végighallgatta ezt a műtétnek csúfolt gyilkosságot, és a sikolyokat sosem bírta kiverni a fejéből. Ezért, és nem a saját félresiklott életéért számol le M’Lissával.
Nem szerkesztése vagy írói kiválósága teszi Alice Walker könyvét fontossá, olvasóját nem a fordulatok, hanem a felháborodás izgalma járja át. Filozofikus, megrázó, elgondolkodtató, és sugárzóan feminista mű, méltó párja a Bíborszínnek. Írója egész életében a nők elnyomása ellen harcolt, azért küzd, hogy felnyissa az emberek szemét, és azért, hogy egy gyereknek, csecsemőnek se kelljen elszenvednie ezt a durva és megalázó csonkolást. A műtét – ha a leány túléli – nem „az öröm titkának őrzőjévé” teszi a nőt, hanem meghatározza és tönkreteszi egész életét.
A gondolati eszköztár, a néhol plakátszerű, máskor egyetemi nagyelőadóba való fejtegetések mellett elsikkadt a szereplők egyéni története. Valójában még a főszereplő is inkább csak ceruzavázlatszerű – pedig egy regény esetében az olvasó szívesen tudna meg többet az alakokról, kíváncsi lehet sok ki nem bontott részletre. Ám még így, tökéletlenségeivel együtt is fontos, kihagyhatatlan Walker könyve, pláne ha azt is tudjuk, hogy megvásárlásával egy kis részben mi is hozzájárulunk a beavatás elleni küzdelemhez.
Alice Walker: Az öröm titkának őrzői
Fordította: Neset Adrienn
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019
360 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2774 Ft
ISBN 978 963 504 0360
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A Bíborszínben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Ez a könyv az ő története.
Női beavatási szertartás… Költői neve van annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak kitéve, megfosztva minden testi örömtől.
Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is – ebből a többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá.
Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg elfelejteni sem tudja majd senki.”
Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása
Címkép: Afrikai lányok „beavatásra” készülnek