Holdra szállás Balatonszárszón

Vágvölgyi András
Az jár a fejemben kedves Facebook, hogyan is volt az pont ötven éve, mikor apám szólt a balatonszárszói Hunyadi utcában, hogy akkor most azonnal menjünk át az utca közepén lakó Fodorékhoz (az ismert fagyizó üzemeltetői), csak nekik volt működő televíziókészülékük az utcában, és tekintsük meg üstöllést, ahogy ember lép a Holdra. Pizsamában – nem baj? Nem, mondta, és én pizsamában futottam vele, már az egész utca ott volt, az összes gyerek, jó buli lett, hogy megtekintsük azt, ami kis lépés volt Neil Armstrongnak, de nagy lépés az emberiségnek. Megtekintettük, jó volt, benne volt a levegőben, hogy Gagarin le van pipálva, meg szegény Komarov is hogy belecsapódott ezerrel a kazah sztyeppébe, aztán amikor Buzz Aldrin is megvetette a lábát az ismerős, de mégiscsak idegen égitesten, az olyan volt, mint Cassius Clay (később Muhammad Ali) utolsó ütése Sonny Liston ellen a 7. menetben. Csak később tudtam meg, hogy Ziggy Stardust figuráját is ez az esemény folyásolta be. Amit azért is hozok fel, mert akkoriban megtapadt információ lett a fejemben, hogy a világon mindenhol közvetítette a televízió ezt az eseményt, kivéve Kínát (népköztársaság) és Észak-Vietnamot, ami viszont de facto háborúban állt az Egyesült Államokkal.
Az is jó régen volt, 1996-97-ben, hogy dokumetumfilmet forgattam Hongkongban a városállam Kínához való visszatértéről, és amilyen blikkfangos egy pali vagyok, valamint a hongkongi “heroic bloodshed” mozizsáner aktuális kedvelője, hát központi figurának egy helyi kaszkadőrt kellett hogy válasszak, na azt is választottam. Kenneth Low-nak hívták a férfit – kínai nevén Low Hui-kang -, ha megvan valakinek séróból a végejelenet a “Részeges mester2”-ből – ipari környezetben kb 8 perc massziv bunyó kettesben Jackie Channel, na ő volt a jóképű, szemüveges, öltönyös, aki Michael Jacksonos (lásd: “Thriller”) tánclépésekkel rugdosódik a Dai Goh-hal (Nagy Testvér – Jackie-t így hívják HK-ban). Ken Low (ezen is nevetgéltünk, hogy “igen-nem”-nek hívják egy kis közel-keleti ország nyelvén) szinte pontosan egyidős velem, kerestük, mi lehet a közös generációs élmény neki meg nekem. A szülei kínai szatócsok voltak Laoszban, ami ugye nem Kína és nem Észak-Vietnam, egy szegény kis dél-kelet ázsiai ország (kivéve az ún. Aranyháromszög Laoszra eső részét, mely a világ akkori herointermelésének dandárját produkálta), sok testvér, zárkózott életvitelű emberek, csak 1975-ben, a kommunista hatalomátvétel és a teljes államosítás fenyegetésének idején települtek át Bangkokba, ahol aztán a kis Kenneth (Hui-kang) thai boxolni kezdett. A hobbiból később hivatás lett. Mondtam neki, talán a holdraszállás lehet közös élmény. Gondolkodott, volt neki egy ügyessége, például meg tudott állni angolspárgában, azaz egyik láb a talajon, a másik meg a füle mellett, és a Hold, vagy az Alpha Centauri felé mutatott, és hosszú percekeig képes volt tartani ezt a pozíciót, ekkor is így állt. Holdraszállás, igen, hallott róla aktuálisan, de csak napokkal később látta, mert ha féltucat tévékészülék volt Vientiene-ban, akkor sokat mond, nekik csak Bangkokban lett tévéjük. Amiből látható, hogy a lao főváros, ebben az összefüggésben, sok rokon vonást mutatott a korabeli Balatonszárszóval.