Gyerekkorában mindenkinek van Mount Everestje

>”Valaki a sportoló elszántságából, kitartásából erőt merítve ki mer lépni az évek óta tartó bántalmazó kapcsolatából, vagy éppen ellenkezőleg, így tud összeházasodni azzal, akivel különben már évek óta együtt él, és gyerekeket mernek vállalni. Bele mer vágni a gondolataiban régóta dédelgetett vállalkozásba, ki meri tűzni célként, hogy vállalatbirodalmat építsen akár másik kontinensre kiterjesztve is. Megírja azt a könyvet, amit már régóta tervezett. Mert egy társadalom ezektől lesz erős és gazdag, nem pedig attól, ha valaki hegyet mászik, vagy sorra nyeri a sivatagi futóversenyeket.

Csakhogy ez a transzformáció sokszor elmarad, az inspiráció elhal, ahogyan az újévi fogadalmak. Pedig gyerekkorában még mindenkinek megvan a maga Mount Everestje, csak az évek során valahogy az álmok redukálódnak, a Himalája János-heggyé szelídül, és az egyén ahelyett, hogy magát fejlesztené, hogy legalább az Alpok csúcsain esélye legyen, egyszer csak arra eszmél, hogy sörrel a kezében szidja a bírót a tévé előtt. Valójában persze magát szidja, a meg nem valósított álmait, ahogy Karinthy írja a Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában.”
Bénedek Péter idézi a Facebookon