Posted by >De hát a Jóistenit neki. Ezt már én sem bírom szó nélkül megállni. Nem csak azt a végtelen, elfogult pártosságot nem, amit kormányoldalon látok, ostobaságnak azért nem írom, mert ezek nem rációvezérelt dolgok, se itt, se ott, hanem azt a végtelenül erőtlen, illetve erőltetett, amnéziás tiltakozásfélét sem, amit emitt. A kormánysajtó önellentmondásairól nem érdemes beszélni, mert a falnak sincs füle, illetve, ahogy Kodály mondta anno a Zeneakadémián: csak annak van. Most írjam le megint, hogy mondjuk az Origo nevű – NAGY OLVASOTTSÁGÚ, de hát Győzike is nagy nézettségű volt, meg a Való Világok, meg az összes szappanopera, meg… ezek nem a szellemóriásoknak készülnek – szennylap tegnapelőtt néhány tucat (sic!) tüntetőről írt, mára ez valahogy feledésbe merült, és átadta helyét a brutális tömegnek, ami a jogszerűen intézkedő rendőrökre támadt. Két kézzel a kerítésbe kapaszkodva, HÁTTAL, miközben az építési terület TÁBLÁI MÖGÜL könnygázzal fújták őket, és így tovább.
Tizenöt (!) éves fiúkat igazoltattak, némelyiket fel is jelentették, mert EL VOLT TAKARVA AZ ARCA, ti. ha nem lett volna eltakarva, még ma is ápolhatná. Hogy ÚGY ÉRKEZETT-E ODA, az anonimitás szándékával, meg lehetne állapítani, és pontot lehetne tenni az ügy végére, de ez a kiscicát, nagycicát, kiskutyát, nagykutyát, kisegeret, nagyegeret nem érdekli. Marad a büntetőeljárás – „Megértette, amit mondtam?” – kérdezte tőle az intézkedő rendőr -, végén minden bizonnyal a szüleinek kikézbesített pénzbüntetéssel, priusz – amitől a fiúcska fél – ugyan elvben nem lesz, gyakorlatban viszont igen, mert senkinek ne legyenek olyan illúziói, hogy amit csinált, nem őrzik meg a hálás rendőri utókornak, legalább jó ideig. A NER oktatási rendszerében viszont ezek után – ez igaz – az egyetemi jövő legalábbis bizonytalanná válik, sőt már a gimnáziumi évek is azzá válnak. Pankotai Lili sokat mesélhetne. Na igen, de az ő életútjának jelenlegi szakasza már a fátum kategóriájába tartozik, viszi magát előre valahová, hogy aztán mi lesz belőle, ki tudja, de nagy valószínűséggel VALAMI MÁS. Szerencséjére nem ötvenhatot írunk, még jelképesen sem, még egyelőre. Oroszországban vagy Belaruszban se vagyunk, szintén még egyelőre. Ha a különben zseniális, huszonöt éves Petőfi nem tudta, mibe keveredett – a „pesti srácoknak” is csak jó bulinak tűnhetett az egész eleinte, Rákosi alatt egész kis gyerekek voltak még, előtte még kisebbek, a davaj-gitár viszont kifejezetten meggyőző csajozós szerelésnek bizonyulhatott, egy ingyenmozijeggyel a Corvinban pláne -, tőlük miért várnánk?