Lánczi András és Orbán Viktor, avagy Magyaroszág vége

>Az index.hu legundorítóbb orbánista propagandistája, “Szabó Gyula”, készített “interjút” az egykori kommunista ideológus Lánczi Andrással, akit éppen kineveztek az MCC egyik kutatóintézetének élére (természetesen a kuratórium tagja). Lánczi Andrást az MSZMP budapesti bizottsága “emelte ki” még a nyolcvanas években és Lukács József akadémikus jobbkezeként szerkesztette a párt ideológiai folyóiratát. Röviddel a kádárizmus bukása után Lánczi már Leo Strauss-ról írt disszertációt. Ezt bárki elolvashatja a neten. Lánczinak fogalma nem volt Strauss-ról, valószínűleg még a rendszerváltás előtt elkezdte ennek a komcsi nyelvezetű borzalomnak a megírását, ugyanis az első oldalakon még Strauss szektájáról ír (később azon elmélkedik, hogy Strauss neokonzervatív követői között miért annyi a zsidó, Lánczinak már egészen fiatalon beakadtak a zsidók, emlékezetes módon értekezett arról, hogy az amerikai egyetemeken a zsidók üldözik a németeket).

Lánczi ma Magyarország elsőszámú állami filozófusa, úgy, hogy soha egyetlen értékelhető filozófiai cikket nem volt képes publikálni. Egyet sem.

Lánczi interjújából pár mondatot szeretnék kiemelni, ami valahogy az MCC eszmeiségét is tükrözi.

“A háború kapcsán a filozófus hozzátette, el kellene olvasni, amit Putyin mond, és látható lenne, hogy az orosz elnök alternatívát próbál nyújtani Amerikával szemben.”

“Ha ma megnézünk egy analitikus politikai érvelést, akkor logikai képleteket és levezetéseket találunk, igazságkeresést a legkevésbé” – fejtette ki Lánczi András, aki úgy véli, a legvégén az látszik, hogy aki a klasszikus politikai gondolkodás felé húz, az nem tudja ezeket a kierőszakolt és steril logikai meneteket követni, s inkább megmarad a retorikai érvelés mellett.”

“Lánczi András úgy véli, hogy a modern tudományokban már nem gondolkodnak, ott diszciplína, azaz fegyelem van.”

 “Vannak és voltak nagyon jól működő, kölcsönös jólétet biztosító egyeduralmak, arisztokratikus köztársaságok, és bármelyik elromolhat, ezért javasolták kezdettől fogva a vegyes államformát. Ezt Strauss is nagyon precízen leírta, azaz aki csak ismételgeti, hogy a demokrácia a legjobb, gyakorlatilag nemcsak hogy gondolattalan, hanem egyenesen nihilista.”

“El kellene fogadni, hogy Churchillek ritkán születnek. Orbán Viktor szemléletmódja – a politikusok többségétől eltérően – a politikát filozófiai módon képes látni és értelmezni, illetve ennek jegyében cselekedni. Figyel arra, hogy nemcsak konkrét, egyes dolgok léteznek, hanem a spirituálisak és az általánosak is. A korábban említett állandókat és változókat összeegyezteti, és céllá tudja rendezni. Így lehet az, hogy a világban felmerülő kérdésekre adott válaszai működnek.“

Gratulálok magunknak.

Örülünk, Vincent blog