Posted by Radnai György
·LUJZA ÉS JENŐ
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
– Jenő! Kár, hogy nincsenek itt most velünk a rokonaid meg a feleségük se.
– Miért lennének itt most, Lujza: nem is hívtuk meg őket!
– Hát ez az: őket is meg kell hívjuk hozzánk és a kedves Külhoni Magyar Elöljárókat is, meg a
hőseinket, akikre büszkék lehetnénk!
– Miért hívjuk meg őket magunkhoz?
– Mert jó lenne, ha előttük mondanád el te is az évértékelő beszédedet!
– Lujza!
– Én fölvenném azt a virágmintás pongyolámat, összefognám a színes övvel, te meg magadraöltheted majd azt az elegáns kínai tréningruhádat, amit a Józsefvárosban kaptál tőlem a
szülinapodra. Megírtad már a beszédedet, Jenő?
– Nem és nem is fogom, nem vagyok én miniszterelnök, hogy csak úgy kipenderüljek a mikrofon elé a Várkert Bazárban egy nappal a beszédem előtt próbálni és másnap mondjak egy
beszédet?!
– Pedig már megkértem a Sanyit, a szomszédék kisfiát, akinek jutubos képernyője van nagy közönséggel, hogy vegyen téged filmre és szórjon az interneten szerteszét, és amikor mondja,
akkor tapsolni is fogunk!
– Lujza! A családban nem szokás évértékelőt mondani, mindenki úgy él, ahogy tud, néha-néha összejövünk és olyankor beszélgetünk, nem egy beszédet hallgatunk, pláne nem tapsolunk
vezényszóra.
– Persze, mert te nem tudsz lovagolni, még az elkóborolt csikóinkat sem tudod befogni, mint a frankok…
– Nincsenek is lovaink!
– Tényleg, Jenő: miért nincsenek nekünk se lovaink, se tyúkjaink, se malacaink, még csak egy porse kocsink sincs, mint annak a Matolcsy gyereknek, mert te nem azt veszel abból a szépen
megemelkedett nyugdíjadból, amit az a drága miniszterelnök úr adott neked megint! Jenő, mire költöd az a sok pénzt?
– Nem is tudom, neked adom, hogy vezesd a háztartást, tényleg: elég a pénz?
– Jenő, most miért viccelsz velem, nem vagy megelégedve a főztömmel?
– De, Lujza, meg vagyok elégedve, nézz csak rám, ugye milyen jól nézek ki?
– Hát az biztos, hogy neked nem remeg a hasad, meg nem kell sálat venned, hogy eltakard a lelógó tokádat, de persze nem is volt olyan hideg szerencsére idén, na látod, például erről is
beszélhetnél az évértékelődben!
– Nem lesz évértékelőm és kész! Még elmegy majd az életkedvetek amiatt, amit mondanék!
– Pedig jó lenne, ha beszélnél a katonai helyzetünkről, mert már nagyon ideges vagyok, hogy mi lesz veled, lehet, hogy téged is behívnak katonának, hogy megvédd a békét?
– Miért hívnának engem be katonának?!
– Mert kellenek a fiatal, életerős emberek a hazának! Nem olyan tisztek, akik ott benn vannak és ki kellett rúgnia őket annak a snájdig és fegyver-üzletekben tevékenykedő milliárdos honvédelmi miniszternek.
– Engem nem fognak behívni.
– Pedig Jenő te nem is vagy túlsúlyos!
– De túlkoros vagyok!
– Jenő, az meg mi a csoda, olvastam a népszámlálási előzetesben, hogy ma a szépkorúak vannak a legtöbben, előbb-utóbb a nyugdíjkorhatárt is fölemeli majd a drága miniszterelnök úr,
mert ő felelősséget érez a haza és a nyugdíjasai iránt; nem megy külföldre kitelepülni, mint az a sok fiatal, aki csak utazni megy néha-néha, mint a külügyminiszter úr is, amikor kell és olyankor alig fogyasztanak valamit a repülőgép-járaton, amit a katonaság üzemeltet, csak egy kicsivel költenek többet, mint mi egy-két év alatt.
– Lujza, ne keverj mindent össze!
– Csak a beszédedhez adok ötleteket, Jenő, ami ugye felvillanyozó lesz, mert a ’23-as év sikere azon fog múllani, hogy le ne lombozódjunk! És szív is kell meg szerencse is!
– Jól van, Lujza, most már beszéljünk másról!
– Nem, Jenő, el kell mondanod neked is a beszédedet, hogy mi is kiegyenesedtünk, bár nem kaptuk el a COVID-ot, hogy most már meg akarunk érkezni oda, ahová vágytunk… tényleg,
Jenő, mi hova vágyunk?
– Nem tudom, Lujza, nem tudom: talán egy kis nyugalmat szeretnék itthon, veled élni békességben.
– Azt megkapod, Jenő, de legyenek terveid is, mert a Nyugat belépett a háborúba, most oda nem tudunk menni, mert háborús övezet van ott.
– Ott nincs háborús övezet, nálunk van kihirdetve.
– Igazad van, mi is blokkosodunk, szerencsére a stratégiai kezükbe vette a Lölő bácsi meg a neje és a Tiborcz vej a bankszektori ágazatokat és másokat is és lobogtatjuk a szélzsákunkat
üptre, a Monarchia idején se volt ilyen jó a széljárásunk!
– Lujza, elég, elfáradtam.
– Jenő! Ne akarj kimaradni a beszédírásból és elmondásból!
– De, kimaradok.
– Pedig azt szeretném, ha a több tiszteletről is beszélnél, meg arról is, hogy a történelem milyen jól megmagyaráz sok mindent, olyan jól el tudnád magyarázni a „mi lett volna, ha” érettségi tételt is, talán még a miniszterelnök úr is megértené.
– Lujza, hozzál inkább légy szíves egy kávét.
– És akkor belépsz a többiekkel együtt a béketáborba, de ne legyenek illuzionista álmaid, azok csak félrevezetnek és még a végén te is veszel egy porse autót!
– Nem veszek, Lujza, megígérem, de lefőtt végre az a kávé?
– Le, Jenő, hozom már! De ugye fölolvasod amit már megírtál a beszédedből…