Lavrov és a teremfocista

Bakáts Tibor
>Nem szeretem a magyarok hozzáállását a történelemhez. Utoljára talán csak Deák Ferenc volt iránymutató. Az biztos, hogy teremlabdarúgók között nem ismerek cizelláltabb elmét Szíjjártó Péternél. Már az is tiszteletre méltó teljesítmény, hogy egy gyorsan passzoló amatőr sportolóból külügyminiszter lesz, Kissinger és Ichak Rabin után ő a kedvencem. Tudja jól, hogy morális szempontból ártalmas a háború. Hiába a profit és a társadalmi újra berendezkedés háború idején.
A gyerekek szenvedését nem menti fel a hadiipar lendületes fejlődése, pedig mi a németeken és a törökökön keresztül részt veszünk benne. Igaz, a cseheknek 60 %-al fejlődött a hadiiparuk, de ki nem szarja le a cseheket, csak a sörük, a knédli, meg az íróik jók.

Na, a lényeg, a háború mindenkinek rossz, s külön tisztelet, hogy ennek ellenére megmondta Lavrovnak, hogy rossz dolog, akivel én még egy teát sem innék meg négyszemközt azért, hogy ne csinálja. Ezt mondta: „ Magyarország számára az energiaellátás biztosítása az egyik legfontosabb. Ez számunkra egyértelmű vörös vonal. Nem akarjuk, hogy a magyar emberek fizessenek egy olyan háborúért, amihez semmi közük, ha  lesz tervezet, részt veszünk a megbeszéléseken, de nem adunk beleegyezést semmihez, ami ellentétes lenne a nemzeti érdekeinkkel.”

Lavrov meg profi, nem röhögött, csak nézett a teremlabdarúgó szemébe, és bólintott.