Az éhenhalást elkerülhetitek, de nem vagytok focisták

Posted by

Noblesse oblige címmel írt új publicisztikát Verebes István rendező a Magyar Hang számára. Lapszemle.

>Verebes István

“A színész egykor a társadalom megbecsült tagja volt, és egykor méltán volt az. Kálmán György* mesélte nekem: “A Pannónia utcának egy szuterénjában voltam kesztyűszabászinas. A flaszterra nyíló keskeny ablak előtt minden reggel elhaladt ugyanaz a vasalt nadrág és sevrócipő. Tudtam, hogy aki hordja ezeket, az Somló István, a Vígszínház jeles jellemszínésze. Azt gondoltam, ha a színészeknek ilyen szép nadrágja és ilyen szép cipője van, akkor én is színész akarok lenni.”
Nemzedékem a vasalt nadrágot leváltotta farmerra, a sevrócipőt sportcsukára, a fehér inget és nyakkendőt t-shirtre, a zakót bőrdzsekire. Föladtunk valamit, amihez egykorvolt és közvetlen elődeink száz évig tartották magukat. A változtatás kényelmessége – és némileg igénytelensége – emblematikus” – írja Verebes István, aki szerint gyakran egy vállvonással intézik el a szakmák ügyeit, akár az orvosokét, pedagógusokét. Úgy gondolja, ezért mindannyian felelősek vagyunk, mert elmulasztottunk a jelenség kialakulása ellen időben, például a rendszerváltáskor tenni. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi évtizedekben egy kultúrkormányzatnak sem jutott eszébe felmérni, miként lehetne értelmesebben költekezni.

“Így tehát a zűrzavarra szánt összeget az aktuális hatalom szétosztja: nesze nektek, ne sírjatok, amennyit szánunk rátok, itt van, az éhenhalást elkerülhetitek, nem vagytok futballisták, hogy az adott államberendezkedésnek érdeke legyen gyarapodásotokkal bajlódni, egyébként pedig egyétek meg egymást” – áll a publicisztikában.

Verebes szerint a jelenleg uralkodó káoszban is készülnek kimagasló előadások, de azok a “nagy átlag közepességének kavalkádjába süppednek”, a színházi szerkezet pedig mára elavult: “Értékelvűsége önmagában is, és intézményenként is, a politikai szelekció miatt is torz, labilis, gazdasági észszerűsége nulla, mert pazarló mind az értékesség, mind az értéktelenség finanszírozásában.”

“Vidéken tíz- és százmilliókból létrehozott előadásokat játszanak hússzor, akkor is, ha létfontosságú volna, hogy ezeket százezrek lássák, tíz- és százmilliókból létrehozott ideológiai fércelőadásokat játszanak Pesten ritkán, de hosszan negyedházakkal. Sorolhatnám, hogy az épületek alkalmatlanságától a logisztikai herdáláson át a színészek és egyéb munkatársak életkörülményei iránti érdektelenségekig, a szakmán belüli eljárások, hangnemek mocskosságáig mi mindenbe törődött bele a farmeres, sportcsukás színésztársadalom” – fogalmaz Verebes, aki szerint további gazdasági leépülés, politikai destabilizáció és színházak megszűnése fenyeget.

Fotó: Kállai-Tóth Anett, József Attila Színház

A teljes publicisztika a Magyar Hang-ban olvasható.