Posted by – Kedves, megengedi, hogy leüljek ide?
– Hát, itt nem nagyon van hely.
– Ha egy kicsit arrébb húzódik, és a reklámzacskóját esetleg leveszi a
székről, akkor elférünk.
– Máshova nem tud ülni a néni?
– Ülnék én bárhova, de látja, itt talpalatnyi hely sincs már.
– Jól van, tessék, csak le ne essen a néni.
– Köszönöm, maga nagyon rendes, fiatalember. Mióta várakozik itt?
– Harmadik napja.
– Azt mondják, az nem olyan sok.
– Nem panaszkodom. Van, aki két hete üldögél itt.
– És halad a sor?
– Tegnap elkérték a papírjaimat, de azóta semmi.
– Megkérdezhetem fiatalember, hogy mi van abban zacskóban?
– A bal karom.
– A karja?
– Igen.
– Mi történt vele?
– Levágta a gép. Fafeldolgozó üzem. Ott előfordul az ilyesmi.
– És hogy került be ide a sürgősségire? Rohammentő hozta?
– Hívtuk a mentőket, de rossz címre mentek ki, aztán fél nap után már
nem volt kedvem várni, bejöttem motorral.
– Egy kézzel vezetett?
– Persze.
– És mi lesz a karjával?
– Nem tudom. Be akartam tenni itt a hűtőbe, de a portás nem engedte.
Egyelőre marad a szatyorban. Még mindig itt van a legjobb helyen.
– Miért nem szólt az orvosnak?
– Nem láttam itt orvost. Vagyis hétfőn kiszaladt az egyik szobából
valaki, fehér köpenyt viselt, de aztán az udvaron beült egy autóba, és
azóta nincs mozgás.
– Van itt még valaki?
– Biztosan, mert amikor a papírokat beadtam egy résen, onnan be-
húzták, de még nem mondtak semmit.
– Fáj nagyon?
– Nem érzek semmit. Hoztam gyógyszert magammal, azt veszem be
minden órában. És a néni miért van itt?
– Klinikai halál. Állítólag az unokám talált rám a konyhában, aztán
a fiam újraélesztett, és behozott kocsival.
– A fia orvos?
– Villanyszerelő. Árammal ütötte ki a szívemet. Két dróttal. Ügyes
gyerek.
– Nagy szerencséje van a néninek.
– Nagyon nagy. Minden nap köszönetet mondok a sorsnak, hogy ilyen
gyerekem van.
– Örülök, hogy ide tetszett ülni mellém.
– Én is, fiatalember. Tudok magának segíteni valamiben? Ha gondolja,
megnézném azt a levágott kart, ki tudja meddig kell még itt várnunk.
– Nem lesz szép látvány. Csupa vér a zacskó. Látott már ilyet a néni?
– Még nem, de varrónő voltam valamikor.
– Hát, itt nem nagyon van hely.
– Ha egy kicsit arrébb húzódik, és a reklámzacskóját esetleg leveszi a
székről, akkor elférünk.
– Máshova nem tud ülni a néni?
– Ülnék én bárhova, de látja, itt talpalatnyi hely sincs már.
– Jól van, tessék, csak le ne essen a néni.
– Köszönöm, maga nagyon rendes, fiatalember. Mióta várakozik itt?
– Harmadik napja.
– Azt mondják, az nem olyan sok.
– Nem panaszkodom. Van, aki két hete üldögél itt.
– És halad a sor?
– Tegnap elkérték a papírjaimat, de azóta semmi.
– Megkérdezhetem fiatalember, hogy mi van abban zacskóban?
– A bal karom.
– A karja?
– Igen.
– Mi történt vele?
– Levágta a gép. Fafeldolgozó üzem. Ott előfordul az ilyesmi.
– És hogy került be ide a sürgősségire? Rohammentő hozta?
– Hívtuk a mentőket, de rossz címre mentek ki, aztán fél nap után már
nem volt kedvem várni, bejöttem motorral.
– Egy kézzel vezetett?
– Persze.
– És mi lesz a karjával?
– Nem tudom. Be akartam tenni itt a hűtőbe, de a portás nem engedte.
Egyelőre marad a szatyorban. Még mindig itt van a legjobb helyen.
– Miért nem szólt az orvosnak?
– Nem láttam itt orvost. Vagyis hétfőn kiszaladt az egyik szobából
valaki, fehér köpenyt viselt, de aztán az udvaron beült egy autóba, és
azóta nincs mozgás.
– Van itt még valaki?
– Biztosan, mert amikor a papírokat beadtam egy résen, onnan be-
húzták, de még nem mondtak semmit.
– Fáj nagyon?
– Nem érzek semmit. Hoztam gyógyszert magammal, azt veszem be
minden órában. És a néni miért van itt?
– Klinikai halál. Állítólag az unokám talált rám a konyhában, aztán
a fiam újraélesztett, és behozott kocsival.
– A fia orvos?
– Villanyszerelő. Árammal ütötte ki a szívemet. Két dróttal. Ügyes
gyerek.
– Nagy szerencséje van a néninek.
– Nagyon nagy. Minden nap köszönetet mondok a sorsnak, hogy ilyen
gyerekem van.
– Örülök, hogy ide tetszett ülni mellém.
– Én is, fiatalember. Tudok magának segíteni valamiben? Ha gondolja,
megnézném azt a levágott kart, ki tudja meddig kell még itt várnunk.
– Nem lesz szép látvány. Csupa vér a zacskó. Látott már ilyet a néni?
– Még nem, de varrónő voltam valamikor.