FEKETE GRÁNIT 

Posted by
– Készüljenek, hamarosan megyünk. Mindenki megvan? Fussuk át
gyorsan a névsort, remek, még egy kicsivel többen is vagyunk. Most
arra kérek mindenkit, hogy emelje fel vagy tolja el a sírkövet.
– Én nem bírom. Nem mozdul.
– Segítek, néni, tessék várni.
– Kérhetem, hogy a nevemen szólítson?
– Persze, és ne haragudjon, de nem tudtam elolvasni a nevét. Leko-
pott a felirat.
– Halmos Gézáné, született Rezes Klára, 1896. december 17. – 1976.
május 2.
– Szép, nagyon szép kor. Nekem sajnos kevesebb idő jutott. Negy-
venegy voltam.
– Jaj. Képzelem, mit élt át a családja!
– Szerencsére ők akkor már itt voltak.
– Szent ég! Mindenki?
– Mindenki. Apám, már bocsánat, de totál hülye volt, spórolni akart
az idővel, ezért nem vitte bevizsgáltatni a gombát, anyám gyorsan meg-
főzte, bekajáltak, aztán….
– És maga?
– Én rosszkor, rossz helyen szólaltam meg. Mindig sokat járt a szám,
de akkor nagyon nem kellett volna.
– Mi történt?
– Csúnyát mondtam valakinek, erre agyonvert.
– Hol?
– Vácon.
– A főiskolán?
– Klára néni nagyon kedves, de én még az elemiből is kimaradtam
hetedikben. Börtönben voltam. Csalásért. De ha újrakezdhetném, ügy-
védnek tanulnék.
– Én hiszek a feltámadásban. Lesz még magának is új élete, akkor
pedig biztosan ügyvéd lesz. Akkor most levenné rólam a követ? Nagyon
nehéz, fekete gránit.
– Emelném, csak rádőlt egy fa. De ezen a résen már ki tudom húzni.
Adná a kezét?
– Adom, de óvatosan, mert csontrikulásom volt.
– Pedig a kezére nagy szükség lesz. Így nem fáj?
– Mindig fáj, de próbálok nem figyelni rá. Hova is megyünk most?
– Először a parkolóig, onnan buszokkal visznek majd tovább. A Hő-
sök terén különválunk, onnan mindenkit a megadott körzetbe visznek
az aktivisták. Hol is lakott, Klárika?
– 12. kerület. Közel a Farkasréti temetőhöz.
– Akkor Klári néni oda megy. Szép hely. Elit környék volt már akkor
is. Megvan még a személyije?
– Hogyne, mindig magamnál tartom. Kicsit rongyos, de még egyben
van.
– Nem ment tönkre? Olvasható rajta a lakcím? Mert ma nem szabad
hibáznunk.
– Mi is pontosan a dolgom?
– Elmegyünk oda, Klári néni, korábban kapott erről tájékoztatást,
bemegy, leszavaz, és jövünk is vissza ide.
– Nem fognak kérdezősködni? A ruhám is dohos, át kellene öltöz-
nöm.
– Higgye el, nem fognak akadékoskodni. Ha mi megyünk be, úgy
tesznek majd, mintha ott sem lennénk.
– Azért van bennem izgalom.
– Ne legyen. Amit tudunk, megteszünk. Ezren vagyunk, vagyis most
már ezertizenketten, és ki tudja, hányan csatlakoznak még hozzánk a
nap folyamán. Lehet, hogy éppen rajtunk múlik majd a győzelem. És
ha győzünk, akkor minden lesz, még járda is.
– Én mondtam a férjemnek, jöjjön ő is, de hallani sem akart erről.
Mindig ilyen volt, passzív.
– A legfontosabb az, hogy Klári nénire számíthatnak, persze rám is.
Akkor indulhatunk?