Posted by Iván Gizella
>Lenne egy szerény kérdésem: kit tudja, miért van a kormány által meghirdetett konzultációra szükség? Aki tudja a választ, az előtt Isten bizony megemelem az összes kalapomat.
Szerintem ugyanis semmi értelme az egésznek. Az ország 11 milliárdot kidob az ablakon. Biztos vagyunk páran, akik tudnánk ötleteket adni, mire költsük ezt a pénzt.
Ráadásul olyan kérdésekről kell véleményt mondani, amit a kormány már régen eldöntött. Az eddigi orosz ellenes uniós szankciókat ugyanis kivétel nélkül mind megszavazták. És mit tesz Isten, minket egyszer sem kérdeztek meg.
Sőt, a legújabbat is voltak olyan kedvesek és a tegnapi napon jóváhagyták, vagyis egyet értettek vele, hozzájárultak, beleegyeztek. (Tanulékony vagyok, a kormánytagoktól tanultam, úgy lehet valamit a buta fejekbe tömni, ha ötvenszer elmondjuk ugyanazt.)
Persze ezt a szavazást megint képesek voltak úgy tálalni, mint a magyar kormány abszolút sikerét. Pont úgy, mintha elértek volna valamit.
Pedig valójában semmit.
Azt állítják, hogy sikerült megelőzni olyan intézkedéseket, amelyek kárt okoztak volna kis hazánknak. Azaz, elérték, hogy az olajár sapka ne vonatkozzon a csővezetékes kőolajszállításra, továbbá vészhelyzet esetén az ezt pótló tengeri szállításra sem.
Na de ez egész egyszerűen nem igaz. Ugyanis sem az eredeti javaslatban, sem az erről folytatott tagállami vitában és a nyilvánosan megismert szövegekben sem volt olyan indítvány, amely a csővezetékes szállításra vonatkozott volna. Pontosabban, a harmadik országokba irányuló szállítmányokról van szó, s így a szankciók nem vonatkozhatnak arra sem, ha mondjuk hajón hoznák nekünk a szállítmányt.
Miért kell sikerként eladni egy olyan dolgot, ami meg sem történt? Nem értem. Vagyis dehogynem. Milyen jól hangzik, hogy az a fránya Brüsszel megint kénytelen volt és meghátrált a nagy Magyarország kormánya előtt. Egy politikus csúsztat, hazudik, félrevezet, ámít, megtéveszt, valótlant állít, vetít, ferdít, mindig az érdekeinek megfelelően. Ezt tudjuk. Na de ennek is van határa. Vagyis nincs.