Amikor az elsők voltunk az Unióban

Posted by
>Melegség öntötte el a szívemet tegnap, az Európai Parlament magyar jogállamiságról folyó vitája során.
Néha nehéz helyzetbe kerül egy volt politikus, kivált, ha megkérdezik, mondjon már egy eredményt, amely a nevéhez fűződik. Azért nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, mert az eredmények szinte minden esetben az adott politikai közösség sikere. A kudarccal más a helyzet: Ott inkább lehet beszámolni saját hibákról, tévedésekről is.
De íme, tizenegynéhány év elteltével is előfordul, hogy az emberrel egyszer csak saját sikerével is találkozik. Történt, hogy az egyik szónokhoz egy másik képviselő közvetlenül kérdést intézhetett (az EP Házszabálya ezt lehetővé teszi), és a megszólított képvisel egy visszakérdezéssel válaszolt: „Tudja Ön, hogy melyik volt az a tagállam, amely először ratifikálta a Lisszaboni Szerződést?”
Én tudtam a választ, a visszakérdezett képviselő persze nem. Magyarország volt ez a tagállam.
A Lisszaboni Szerződés elfogadása után felkerestem Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, és azt mondtam neki, hogy a ratifikációnak két esetben van hírértéke: Ha elsőként, vagy ha utolsóként tesszük meg. Én azt javasoltam, hogy legyünk az elsők. Gyurcsány a lehető legpozitívabban reagált az ötletre, és felkérte a külügyminisztert, hogy a ratifikáció érdekében a szükséges határozati javaslatot mielőbb nyújtsa be az Országgyűlésnek.
Ez meg is történt, és – ezidőtájt az illetékes bizottság elnöke voltam – egy hét elteltével napirendre tűztem a javaslatot az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságában. A vita amúgy érdektelen volt: A kormánypárti képviselők mellette szóltak fel, az ellenzék – Fidesz – képviselői nem szóltak hozzá a vitához. A támogató többség megvolt, így a ratifikáció az Országgyűlés plenáris ülése elé mehetett. Itt a Fidesz képviselői már aktívabbak voltak, ám hozzászólásaik nem érintették magát a Lisszaboni Szerződést. Csak azt kifogásolták, hogy nem állt módjukban sehol kifejteni a véleményüket. Erre az volt a válaszom, hogy dehogynem állt, kellő időt kaptak az Európai Ügyek Bizottságának tárgyalása előtt, de egyikőjük sem élt a hozzászólás lehetőségével, holott, ha észszerű többletidőt igényeltek volna (nem 24 órát, mint manapság), akkor szívesen napirendre tűztük volna akár még egyszer. De a Fidesz célja nem az volt, hogy kielemezzék a javaslatot és megtegyék észrevételeiket. Ennek egy nemzetközi szerződés esetében amúgy sem lett volna sok értelme, ilyen esetekben a választási lehetőség a „take it or leave it”. A Fidesz az elutasítás ódiumát nem vállalta, de kötözködniük kötelező volt.
A vita lezártával az Országgyűlés szavazott, és többséggel ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, valóban, elsőként az EU tagállamai közül.
Nagy bánatomra nem jegyeztem fel annak a képviselőnek a nevét, aki erre az elsőségre emlékeztette Európát itt, Európa szívében. Ám annál hálásabb vagyok neki azért, hogy ezt megtette. Melegség öntötte el szívemet!

szerk. Az Európai Unió céljai és értékei a Lisszaboni Szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában vannak lefektetve. A szerződés tárgy: : az EU demokratikusabbá és hatékonyabbá tétele, valamint annak biztosítása, hogy képes legyen jobban, egységes fellépés keretében kezelni a globális problémákat. Kibővítette az Európai Parlament hatáskörét, Aláírás dátuma: 2007. december 13.Hatálybalépés dátuma: 2009. december 1.