Barbárság

Pont úgy, ahogy azokat a milliókat, akiknek a rendszerváltás előtt nem adatott meg, hogy nyelveket tanuljanak, hogy ösztöndíjakat nyerhessenek el, hogy külföldre utazhassanak, s megismerhessék a világot, a polgári habitust, azt a gondolkodás-és viselkedésmódot, ami itthon tiltott volt és üldözött.

Eötvös József oktatási miniszterként érzékelte, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozott, mert – mint mondta – a magyar társadalom az átmenetiség állapotában van, mivel az ország a „legcsudálatosabb és legkellemetlenebb vegyülete a civilizációnak és félbarbárságnak”.

Eötvös óta idehaza – lényegét tekintve – semmi sem változott, legfeljebb annyi, hogy Eötvös az országot a félbarbárságból a civilizáció állapotába törekedett átvezetni, míg Orbán, Pintér, Maruzsa és a sok kis ítéletvégrehajtó véglegesíteni és teljessé kívánja tenni a barbárságot.

Ugyanis ők, személyükben már betöltötték azt.