Az új migráncs a szankció

Annyira izgultam. Napokig még levegőt se igen tudtam venni, amíg végre kiderült: a kormány elfogadja a Fidesz-frakció javaslatát. Nehéz döntés volt, hiszen a Fidesz elnöke Orbán Viktor, a kormány feje pedig a tőle igen távol álló Orbán Viktor. Idő kellett, hogy közös véleményre jussanak: lesz Nemzeti Konzultáció!

A migránsokról. Ja, nem, Sorosról. Mégsem: a genderizékről. Egészen pontosan: a szankciókról. Végül is mindegy, a lényeg, hogy az aktuális mumusról. Aki-ami minden baj okozója. Ha nem volna, a kormány már kihirdethetné az ő népének: megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Jó, nem egészen úgy, ahogy ez a hebehurgya Petőfi képzelte. A jognak asztalára például nincs annyira szükség, a szellem napvilága körül sem érdemes túl nagy hajcihőt csapni – fogadni mernék, ezzel is csak a napelem-lobbi csinálja a cirkuszt. Viszont a bőség kosara tutira itt lenne, ha nem volnának a … A kipontozott helyre mindenki beírhatja a megfejtést, a helyesen válaszolók között belépőket sorsolunk ki a következő Békemenetre.

A migránsok (helyesen: migráncsok) sokáig jó válasznak számítottak, de mára kicsit megkoptak, mert aki jött, az is perceken belül továbbállt. Ennyi szolidaritás nem volt bennük, kérem! Nem méltányolták azt a több vagonnyi pénzt sem, ami a velük ijesztgető propagandára ment el. Jellemző.

A „Brüsszel” választ sem vetném el egészen, második szereposztásban egyelőre ő is elmegy mumusként. A kormányfő panaszkodott is a rádióban, hogy „hazudtak Brüsszelben”. Mármint a szankciókról. Naná, mindig ezt teszik, nem igaz? Soros nevét is kimondta, ez olyan emlékeztető oltás-féle, tudják, a Covid ellen is kaptunk.

Csakhogy Soros már uncsi, Brüsszellel meg az a baj, hogy muszáj kicsit gazsulálni, mert az uniós pénz nélkül benne maradunk a lekvárban. Ellenségre viszont szükség van, legalább annyira, mint a pénzre. Ezért most másik csatatérre csoportosítjuk át erőinket. Az új migráncs a szankció. Szerintem hamarosan lesznek szankciókat üldöző határvadászok is, plusz pontszámot kaphatnak az egyetemi felvételin.

Megint arról van szó, hogy az egész nyugati világ tiszta hülye. Plusz háborúpárti. A szankciókkal meghosszabbítja a függetlenségéért küzdő Ukrajna életét, pedig ha végre elpusztulna, mindjárt béke volna. Legalábbis addig, amíg az agresszornak nem támad új zsákmányra kedve. Ha így lenne, majd mi felmutatjuk a Barátságért kapott érdemérmünket, meg a Kirill pátriárka által postázott kitüntetést, és akkor minket kihagynak.

Lehet, hogy Putyin egy kicsikét véreskezű, de szavatartó ember, az fix. A gázt is ötödáron adja, csak nekünk. Jó, most éppen nem, de majd egyszer. Hálás lesz, ha fúrjuk a szankciókat. Hivatalosan nem merik mondani, de a félszavakból értő közönségünk tudja: neki drukkolunk. A kormányhű kommentekben már olvasható: az az érdekünk, hogy Putyin győzzön. Ennyit arról, mennyire szent a nemzeti szuverenitást zászlójára tűző politikai gárdának a saját krédója.

Ezért most a szankciók képezik a fő ellenséget. Ez roppant hasznos, hiszen így a háború valóságos felelőséről, annak kirobbantójáról nem is kell beszélni. A “háborús infláció” terminust (amiről mégiscsak eszünkbe juthatna) felváltotta a „szankciós infláció”. Orbán persze most is az egyetlen épeszű a sok idióta európai között. A rádióbeszéde tele van ilyen fordulatokkal: „előre láttam”. „Rögtön láttuk, már az elején.” Például azt, hogy a szankciók miatt drágul az élelmiszer, ezért is rendelt el árstopot némelyikre. Igaz, már januárban, amikor még nem hogy szankció, de háború sem volt, hazai infláció viszont annál inkább. Feltehetőleg előre megérezte a szankciókat. Más kávézaccból jósol, ő farhátból.

A szankciók tehát visszamenőleg felelősök mindenért. Már a magánnyugdíjkasszát is miattuk kellett ellopni. Ott ólálkodhattak a mohácsi csata környékén is. Most ugyan még nem működik a szén importján kívül egyetlen energiaszankció sem, ránk nézve nem is fog, de ez részletkérdés. A szankciók előre és utólag magukra vették a világ minden bűnét, Orbánékét mindenképpen. Mégiscsak jók valamire: szerecsenmosdatásnál pl. igencsak praktikusak.

De már csak azért is borzongunk tőlük, mert – képzeljék csak! – nem demokratikusak. A sok kormányférfú demokratikus lelkületét ez roppantmód megsebzi, de így van. Főnökük a parlamentben szörnyülködött egy sort: „Mondjuk ki őszintén, hogy a szankciók bevezetése nem demokratikusan történt.” Jesszus. Bezzeg a KATA kipusztítása, a sztrájkjog kinyírása, az új rezsiszabályzás szerencsére mind igazi demokratikus vívmány. Mit tehetett volna a kormány, ha egyszer kiköveteltük.

Az új, szankcióellenes csatatér kijelölése némileg módosította az ellenség összetételét is. A gonoszok sorában Brüsszel mellé kezdik szorosan felzárkóztatni a NATO-t, nehogy már kimaradjon egyetlen szövetségesünk is. Abban Amerika is elutálható. Bencsik András az idők szavát, mint mindig, most is csalhatatlanul megérezve kimondta: igaziból hadat kellene nekik üzenni. Az már egyszer bejött.

Készül az új, szankcióellenes Békemenet. Bencsik megy majd az élen, kezében a hadüzenetet lobogtatva. Persze csak a béke kedvéért.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában és az Új Hétben

Címkép: A Balrad karikatúrája