Szélvihar, a Giro sztárja

Fényesebb a láncnál a kardja, amit beszélgetésünk közben is folyamatosan tisztogat. Azt mondja, a speciális kard vax jót tesz a drága replikának, örömmel és büszkeséggel tölti el, amint látja a napfényt megcsillanni az acélon. Tóth Béla, vagy ahogy falujában nevezik, Vasvárhy János lovashuszár százados, civilben baromfitartó kisgazdálkodó, a keszegi hagyományőrző egylet tagja óriási dicsőséget szerzett az országnak. A győzelem óta, sokkal több csirkét értékesít, de a tojásai iránt is megnőtt a kereslet. A diadalhoz vezető útról kérdezem.

– Ezt most így, hogy?

– Hát, úgy – válaszolja szerényen. – Alázattal, hittel.

– Hitt a győzelemben?

– Anélkül semmit sem érdemes csinálni. A csirketenyésztést is az alapoktól kezdtem, három tyúkkal és egy kakassal.

– De most a lovával, Szélviharral lett világhírű.

– Ha csirkével kérték volna, azzal is megcsinálom.

– Mesélje el kérem, miként lett önből bajnok!

– Hát…jött a levél, hogy a Giro D’Italia kerékpáros versenynél adjunk műsort. Tudja, olyan hagyományőrző valamit, lovagolunk egy kicsit, kivonjuk a kardot, felemeljük, aztán vágtázunk a biciklisek mellett.

– És?

– Úgy éreztem Szélvihar is élvezi a műsort, mondtam magamban, na, akkor „csapjunk a lovak közé”, aztán már nem volt megállás. Először csak a füves részen kísértük a kerékpárosokat, de Szélvihar sem akart leállni, gondoltam, miért is ne?

– Mire gondolt konkrétan?

– Hogy most megmutathatjok a drótszamarasoknak, egyetlen csodabringa sem ér fel a lóval.

– Nem zavarta a lovával a kerékpárosokat?

– Uram, ők zavartak minket.

– Lehajrázta őket.

– A pesti rakparton már egyértelmű volt, a nyomomba sem érnek, aztán amikor a Ponty utcában, utána pedig a Nagykörúton vágtattam, már biztos voltam benne, bajnokok leszünk.

– Nem akarták leállítani, végtére is ez egy nemzetközi kerékpárverseny?

– Kaptam a fülesbe az utasítást, hogy álljak meg azonnal, de nekem senki sem parancsolhat. Egy magyar huszárnak!!

– Azért vannak szabályok, hogy mást ne említsek, kerékpárversenyen, kerékpárral lehet csak indulni.

– Erre korábban kellett volna gondolni a szervezőknek. Elindítottak és nyertem. Oszt jó napot.

– Világrekordddal ért célba.

– Nem néztem az időmet, csak a győzelem járt a fejemben. Ilyen az igazi magyar virtus! Dicsőség Magyarországnak!

Tóth Béla, vagyis Vasvárhy János keszegi csirketenyésztő újabb vaxot ken fel a kardjára, majd elnézést kér, de mennie kell. A világ 127 országában élő adásban közvetítik a díjátadót.