Posted by Gyarmati István
>Az Európai Unió hatodik szankciócsomagja nem meglepő módon komoly hullámokat vert. Érthető módon, hiszen minél közelebb kerülünk ahhoz, hogy komoly fájdalmat okozzunk Oroszországnak, ami kétségtelenül szükséges ahhoz, hogy a siker reményében befolyásoljuk pozitív irányban az orosz vezetőt, de azt is tudomásul kell venni, hogy ezzel párhuzamosan az új szankciók egyre komolyabb kihívást jelentenek az azokat kiszabóknak is.
>Az Európai Unió hatodik szankciócsomagja nem meglepő módon komoly hullámokat vert. Érthető módon, hiszen minél közelebb kerülünk ahhoz, hogy komoly fájdalmat okozzunk Oroszországnak, ami kétségtelenül szükséges ahhoz, hogy a siker reményében befolyásoljuk pozitív irányban az orosz vezetőt, de azt is tudomásul kell venni, hogy ezzel párhuzamosan az új szankciók egyre komolyabb kihívást jelentenek az azokat kiszabóknak is.
Az Európai Unió ismét szembe kell nézzen azzal, hogy tagjai nem egyformák. Sok tekintetben különböznek egymástól. Ezért az a döntéshozatali rendszer, amely lényegében akkor alakult ki, amikor az Unió még sokkal homogénabb volt, nem feltétlenül alkalmas az Unió hatékonyságának biztosítására. Sokan ennek orvoslásaként szorgalmazzák a többségi döntéshozatal kiterjesztését, hogy megakadályozzák egyes tagállamok vétóját. Ez azonban egy nagyon fontos kérdést vet fel, amit nem veszünk egyelőre elég komolyan: mi fogja rávenni azegyet nem értőket az egyet nem értésük ellenére hozott döntések végrehajtására. Hiszen ha erre hajlandóak lennének, nem szavaztak volna a határozat ellen.
Azt gondolom, ennek az ellentmondásnak a feloldása sürgető. Talán éppen a hatodik szankciócsomag alkalmas lehetne kipróbálására.
Miről van szó? Azt gondolom, van megfelelő minta, méghozzá nem is kell messzire menni. Az euro-atlanti intézményrendszer másik fontos eleme, a NATO már létrejötte óta alkalmazza. A NATO híres ötödik cikkelye ugyanis nem irányozza elő, hogy ég egy NATO országot ért támadás esetén is minden tagállamnak minden rendelkezésére álló eszközt a közös cselekvés (hadművelet) rendelkezésére kell bocsátani. A döntéshozatal egyhangú, a döntés alapján végrehajtására kerülő műveletben való részvétel, mind tényét, mind mértékét és módjáttekintve opcionális.
Azt gondolom, ezt a módszert alkalmazhatná az Európai Unió is, például a hatodik szankciócsomag esetében. Egyhangú döntéssel elhatározzuk a szankciók bevezetését, de a tagállamok maguk döntik el, milyen mértékben vesznek részt a végrehajtásban. Ennek persze csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy a többség hajlandó és képes a döntés minél teljesebb végrehajtására- de ebben az esetben ezt adottnak vehetjük. Tehát, egyhangú döntésével az Unió elhatározza a szankciócsomag bevezetését, a tagállamok pedig bejelentik, hogyan hajlandóak és képesek végrehajtani.
Ez konkrétan azt jelentené, hogy a nehézségekkel küzdő államok – Bulgária, Csehország, Magyarország és Szlovákia – bejelentené, mikorra és milyen ütemezésben képes a szankciók bevezetésére és ehhez milyen uniós segítségre van szüksége (akár pénzügyi, akár szakmai segítségről legyen szó, például az olajfinomítók átállításában).
Ennek az eljárásnak az eredményeképpen:
Az Unió politikai szándéka egyértelműen kinyilvánításra kerül
A cél, az olajimport lényeges visszafogása bekövetkezik, hiszen csak néhány kivételre kell számítani
Elkerüljük a szokásos válságot az Unióban
Olyan döntéshozatali rendszert vezetünk be, amely figyelembe veszi a tagállamok közti különbségeket, nem sérti a szuverenitásukat (sokszor túlzottan is) féltő államok önérzetét és olyan precedenst teremthet, amely jórészt feloldja a döntéshozatal körüli – egyhangú vagy többségi – terméketlen vitát
Címkép: Százhalombatta