Posted by A HVG 360 interjúja
>Baka F. Zoltán beszélgetett Sz. Bíró Zoltánnal
HVG: Fűzheti bármi érdek Orbán Viktort az ukrán destabilizációhoz?
Sz. Bíró Zoltán: Radikálisan félreérti a helyzetet a kormány, ha azt feltételezi, hogy előnyökre tehet szert az éppen élet-halál harcát vívó Ukrajnával szemben, és eljöhet az ideje a területi igények érvényesítésének a Kárpátalján. Ez teljesen megalapozatlan remény – már amennyiben valóban gondolkodnak ezen kormánykörökben –, aminek kinyilvánítása végső soron éles konfliktushoz vezetne az Európai Unióval. Mindennek pedig beláthatatlan politikai következményei lennének. Épp a kárpátaljai magyarság érdekeit szem előtt tartva most nem konfrontatív álláspontra volna szükség Ukrajnával szemben, hanem nagyvonalú politikára.
Közismert, hogy Ukrajnában a magyarnál lényegesen nagyobb létszámú a román és a lengyel kisebbség, de az ő sorsukért nem a magyarhoz hasonló módon aggódik Bukarest és Varsó, hanem az együttműködést keresik Kijevvel. Ők abból indulnak ki – szerintem helyesen –, hogy most támogatni kell az ukránokat, és ha majd a helyzetük rendeződik, sokkal könnyebb lesz megoldást találni az ukrajnai nemzeti kisebbségek ügyében. Putyin nem adott semmit, de alaposan használta a hozzá látogató Orbánt. Az előrebocsátott tematika szerint elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalni utazott Moszkvába, Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz Orbán Viktor. A gazdasági fókuszt maga a miniszterelnök hangsúlyozta, nem véletlenül: a látogatás rendkívül kényes geopolitikai pillanatban történt, amikor nem zárható ki, hogy Oroszország nyílt katonai intervenciót hajtson végre a Magyarországgal is szomszédos Ukrajna ellen.
HVG: A magyar kormány azonban más utat választott. Lehet ki nem mondott célja a magyar külpolitikának a Kárpátalja visszaszerzése, megvan a nyitottság erre a kurzus részéről? Néhány éve, az előző konfliktusos ukrán helyzet idején erről mint nem teljesen kizárható lehetőségről suttogtak kormányzati szereplők bizalmas beszélgetésekben.
Sz. B. Z. : Erre nem tudok határozott választ adni. Ugyanakkor nehéz kormányoldali szereplők egyes mondatait másképp értelmezni, mint olyan gesztust, amivel fenn akarják tartani annak lehetőségét, hogy ha a „dolgok úgy alakulnak”, Ukrajna egy része akár hozzánk is kerülhet. Mert egyébként mi más értelme lett volna annak az EU-s büntetőintézkedéseket bíráló orbáni mondatnak, hogy a szankciókkal „lábon lőttük magunkat”? Ha már egyszer megszavazta a szankciókat, miért kell azokat utólag nyilvánosan bírálni? Feltehetően azért, hogy ezt Moszkvában észrevegyék. S miért kell a szankciós politika negatív következményeit annyira eltúlozni, mint ahogy tette azt egy időben a magyar külügyminiszter? Nyilván megint csak azért, hogy erről a Kremlben is tudjanak. Ez az EU egységéből folyamatosan kilógó retorika megengedi annak feltételezését, hogy erre azért van szükség, mert a magyar kormány nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Ukrajna a darabjaira hull, és akkor jól jön majd Moszkva jóindulata. Ugyanakkor szeretném leszögezni: arról nincs tudomásom, hogy tényleg ez lenne a magyar kormány szándéka. Kétértelmű retorikája azonban megengedi ezt a feltételezést. Ha sarokba szorítják, hamar kiderül, kit támogat Orbán. Oroszország pártján áll valamennyi fontos nemzetközi kérdésben Magyarország, holott az Európai Unió és a NATO tagja, ráadásul az ukrajnai konfliktus lökéshullámai különösen fájdalmasan érinthetik a magyar gazdaságot és az ukrajnai magyar kisebbséget. A válság elhúzódása növeli a fegyveres összecsapások veszélyét.
HVG: Ha mégis szétesik Ukrajna, Magyarország nem formálhatna úgy területi igényt a Kárpátaljára, hogy az belesimuljon az uniós politikai keretbe?
Sz. B. Z.: Kezdjük ott, hogy teljesen valószínűtlennek tartom Ukrajna szétesését. Ez abban az esetben képzelhető el, hogyha Oroszország átfogó, nyílt támadást indítana keleti szomszédunk ellen, aminek a lehetőségét – bármennyire feszült is a pillanatnyi helyzet – továbbra is minimálisnak tartom. A másik akadályt pedig az jelenti, hogy a ma is érvényben lévő helsinki záróokmány nagyon világosan rögzíti, hogy egy ország területének megváltoztatása milyen módon tekinthető elfogadhatónak. Ennek alapvető feltétele az érintett felek békés megegyezése. Márpedig nem látom magam előtt, hogy egy legitim ukrán kormány ebben bármikor partnere lenne a magyar kormánynak. Ezt a képzelőerőm peremén járva sem tudom elképzelni.
HVG: Nézzük a másik fél felől a kérdést! Az oroszok elleni szankciók kiteljesítése – például a kereskedelmi banki utalások blokkolása – mekkora sebet ütne a magyar gazdaságon?
Ez nagyon megnehezítené a kapcsolatokat, de mivel nem vagyok közgazdász, ennek a mértékét nem tudom megbecsülni. Mindenesetre a vita, ami a háttérben folyik az említett szankciós eszköz használata körül, azt jelzi, hogy nemcsak Oroszországnak, de a partnereinek is problémát okozna ez az intézkedés. A kereskedelmi banki utalások felfüggesztése szerintem csak olyan szélsőséges helyzetben történne meg, mint Ukrajna teljes lerohanása, ám ennek – mint már jeleztem – a minimálisnál is kisebb esélyt adok.
HVG: Magyarország azért még mindig alapvetően az uniós támogatásokon csüng, azok nélkül jóval szerényebb lenne a gazdasági növekedés. Putyin rendszerének esetleges összeomlása milyen gazdasági kockázatokkal járna, ha járna egyáltalán, magyar szempontból? Vagy a politikai kockázatok a jelentősebbek?
Sz. B. Z. : Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a magyar kormány szívélyes viszonya Moszkvával semmiféle látványos gazdasági eredménnyel nem járt. A kereskedelmi forgalom alakulása ezt semmilyen módon nem igazolta vissza. A magyar kivitel máig nem érte el a 2008-as csúcsot, mint ahogy az összforgalom sem mutat nagyságrendi növekedést. De legyünk méltányosak a kormánnyal, nem úgy, mint ahogy ők szoktak, és mindehhez tegyük hozzá, hogy akkoriban többet és drágábban vásároltunk energiahordozókat, mint most. Ez pedig jelentősen megdobta a forgalom összértékét. Épp ezért az igazi és méltányos összehasonlítási alap a magyar export, de az – ahogy utaltam rá – máig nem tudta megközelíteni a Gyurcsány-kormány idején elért közel 4 milliárd dollárt, vagyis egyáltalán nem látszik, hogy gazdasági expanzióban lenne Magyarország az orosz piacon.
Politikailag talán az a megfontolás játszhatott közre a szívélyes kapcsolat kialakításában, hogy Orbán úgy gondolhatta: ha látványosan baráti a magyar–orosz viszony, akkor „Oroszország elé állva” maga is nagyobbnak látszik. Ebben a tekintetben Orbán talán veszteségként élné meg a putyini rendszer összeomlását. Bár nem tudom, hogy akadt-e bárki is, aki a szívélyes magyar–orosz kapcsolatok miatt a ténylegesnél nagyobbnak és fontosabbnak találta a magyar miniszterelnököt. Ugyanakkor nem érdemes hiú reményeket táplálni: Putyin rendszere – minden problémája ellenére – aligha fog néhány éven belül összeomlani. A rendszer – még akkor is, ha az eddigieknél jóval keményebb büntetőintézkedésekkel sújtanák – számos eszközzel tudja biztosítani fennmaradását.