Csavarmenetben

Sherlock Holmes – a (Sir) Arthur Conan Doyle által életre álmodott, fantasztikus észjárású detektív – valamint hű társa és munkáinak lejegyzője, dr. Watson, feltételezem, krimi-rajongók kedvencei, bár magam kissé jobban kedvelem Miss Marple vagy Poirot figuráját. (Ők számomra jobban megformált, emberibb alakok.) Az ötlet, miszerint egy ilyen ismert képzelt figurát nemcsak Budapestre hoz a szerző, de a város izgalmas és jellemző időszakában teszi mindezt, önmagában szerencsés. Hogy a kitalált nyomozót a valóságos emberekkel és eseményekkel elegyíti, az is tetszetős. Ráadásként, mindemellett a szabadulószobák rejtvényeinek izgalmát ígéri a borító, regény és rejtvény kombinációját. Kell ennél több?

Engem eleinte legfőképp az izgatott, hogy a regényben felbukkanó személyek és a könyv rendkívül vonzó képanyagában, vizuális szerkezetében lévő utalások valósak-e. Hiszen a történelmi alakok és tények némelyikéről bizonyosan tudtam ezt, másokról viszont egyáltalán nem voltak ismereteim. Így aztán megkíséreltem ellenőrizni majd minden tényt és nevet. (Rossz módszer, idegen nyelvű könyv olvasásakor sem kell szavanként szótárazni.) Később felhagytam vele. Addigra már tudtam, hogy a regény – noha egyértelműen fikció – alapos tényismeretre épül. Annak ellenére, hogy kifejezetten játékhívő vagyok, számomra ettől lesz izgalmas az olvasás, nem feltétlenül a rejtvényektől. Azok feloldásához nagy adag figyelem, esetleg a kötet gyors másodszori átlapozása szükséges.

Egy darabig kifejezetten szórakoztatott a cselekményszálak gazdagon kanyargó – és mindenekelőtt az 1928-as év Budapestjének – világa. (Utóbbiban sok minden emlékeztet jelenünkre, példának okáért a közemberek vadhajtásos fantáziákig menő diskurzusai.) Csak hogy némiképp bepillantsunk a felkínált történetbe: viszonylag csendes békeévben vagyunk, noha Magyarország még nem dolgozta fel a trianoni traumát, ráadásul királya sincs. Sherlock Holmes megbízással érkezik Budapestre: biztonsági hátteret alkot egy olyan embernek, akire a magyar titkosszolgálat is vigyáz. Vajon miért? Amúgy már a főváros felé tartó vonaton jó tanácsot kap: „Ez nem egy demokratikus ország. Itt könnyen a szájára ütnek a sokat beszélőnek.”

Budapesten nyugalmas élet képe fogadja, a felszín alatt viszont sok minden fortyog – a társadalom többszörösen megosztott, a zavarosban kispályás bűnöz(get)ők halásznak. Változásra váró időket élünk. A hiteles epizódokkal megtűzdelt, ám szabadon szárnyaló fantáziával működtetett történet szálai révén különböző társadalmi rétegek mindennapjaiba kukkantunk be. Vajon mit kezd mindezzel Sherlock, hiszen az ő szemével nézve (angol aggyal) mi is kissé furának látjuk mindezt.

• Olvass bele!

A neves angol mellett megjelenik a szerző korábbi regényeiből ismerhető rendőrfigura, Schiffer Árpád, vagyis Szindbád is. Holmes eredeti megbízása mellé – amúgy magyaroschan – Budapesten újabb felkérést kap nyomozásra, ezúttal teljesen „magánjellegűt”. Mondanom sem kell, a cselekmény fonalai – politikai és privát színtéren – időnként keresztezik egymást, és kiemeltebb szereplői is kapcsolatba kerülnek egymással.

A korabeli Magyarország történeti helyzetéből adódó konfliktusok, Budapest jellemző figurái, társadalmi mozgolódások, alkudozások, sport, művészet, szerelmi bonyodalom – kavarog itt minden rendesen.

Ahogy már említettem, a gazdag képanyag és a remek tipográfiai terv érdekes és vonzó – Karcagi Klára igen dicsérendő munkája. Elismeréssel adózom a szerző, Csabai László gondos kutatómunkájának. (Ugyanakkor viszont mintha a szövegeket nem látta volna korrektor az imprimálás előtt…)

Mégis maga a regény a vártnál kevesebb örömmel szolgált. A jellemek plasztikus megformálását elnagyoltnak, s így a figurákat kevésbé elevennek találtam. A számos valóságelem dacára a történet kissé erőltetettnek tűnt. A túl sok csavartól számomra elveszett a kezdeti feszültség, s ez elkedvetlenített. Már a záró feladványt sem találtam elég érdekesnek. Persze egy szabadulószobában bizonyára nagyobb motiváltságot érzek a megfejtésre. De az is lehet, hogy tévedek, és csak rossz időben olvastam a regényt.

Csabai László több sikeres könyve bizonyítja, hogy olvasói szeretik, megvan a tábora. A tetszetős külső bizonyára olyanok figyelmét is felkelti, akik most ismerkednek meg vele. Érvényes ígéretnek tűnik tehát, hogy Csabai László „rejtvénykönyve” nem csupán történelmi ismereteink kisebb hiányosságaira világít rá, de jóféle kalandozásra is hívja olvasóit.

Csabai László: Sherlock Holmes Budapesten
Corvina Kiadó, Budapest, 2021
208 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3192 Ft
ISBN 978 963 136 7751

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mit keres a magyar fővárosban a világ leghíresebb detektívje? Csabai László nem hagyományos regényt, hanem a szabadulószobás könyvekhez hasonló, úgynevezett rejtvénykönyvet írt: két befejezése van, ám a másodikat csak bizonyos feladványok megfejtése után lehet elolvasni.
Aki szimplán csak egy jó detektívtörténetben akar elmerülni, az is jól jár, de aki nem rest egy kicsit nyomozni, annak még nagyobb élményben lesz része. A történet valós eseményeken alapul, s az első világháború utáni évek hihetetlenül izgalmas Budapestje mint egy színes-szagos, állandóan mozgó kavalkád jelenik meg előttünk.

Csabai László (1969, Nyíregyháza) könyvei: A hiéna reggelije (elbeszélések, 2006) Szindbád, a detektív (regény, 2010) Szindbád Szibériában (regény, 2013) Száraz évszak (páros novellák, 2014) Szindbád, a forradalmár (regény, 2017) A vidék lelke (hármas történetek, 2019) Inspektor Szindbád (regény, 2021)