Mit szólnak a „hit lovagjai”?

Gábor György
>Azért gondoljunk bele egy kicsit, elfogulatlanul, manipulatív szándékoktól mentesen, nem ám rendelésre dühöngve és dühöngésünkben rendre megfizetve, az alábbiakba:

Karácsony Gergelynek ezerrel ment neki a Fidesz-KDNP hatalmának összes kegyence, kiélvezője és fenntartója és kitartottja, azért, mert a főpolgármester két elfogadhatatlan aktus közé egyenlőségjelet tett, s kimondta, hogy az „áldott” természet megszentségtelenítését ő ugyanolyan gyalázatnak tekinti, amilyen gyalázat a szenteltvízbe való belevizelés volna. A szóhasználat, meglehet, szerencsétlen volt, de a lényeg a fenti AZONOSSÁG. Mindkettő elfogadhatatlan gyalázat, mindkettő valaminek a megszentségtelenítése, következésképp mindkettő elutasítandó. A két barbárság közé egyenlőségjelet tett Karácsony ( = ) és nem a „nem egyenlő” ( ≠ ) szimbólumát tette ki. Ezért harsogott szentségtörésről és gyalázatról Rétvári Bence, Soltész Miklós és nyomukban az összes hatalmi konjunktúralovag. Nem feltétlenül eredendő gonoszságból tették ezt, sokkal inkább mérhetetlen és önkritikátlan lojalitásukat párosítva berozsdásodott felfogóképességükkel.

Most viszont korunk eme hősei lapulnak, mint az a bizonyos a fűben, miközben félisteni mivoltában megdicsőült főnökük akkora szentséggyalázást és blaszfémiát követett el, mint a Felcsúttól Lovasberényig meghosszabbított kisvasút.

Ugyanis az Orbán által nem autonómnak, hanem kétszínűnek, a legsötétebb politikai direktíváknak megfelelni szándékozó, s aljas végzéseivel az egész EU-t megvezető, következésképp feladata ellátására alkalmatlan Európai Bíróságról mondta azt, hogy „hangja olyan, mint Jákobé, de keze Ézsaué.”

Orbán – Karácsonnyal ellentétben – tehát egyenlőségjelet tett ( = ) az általa mélyen elítélt, s az általa korruptnak tekintett Európai Bíróság és a Biblia egyik legszentebb jelenete közé, ahol Jákob, Izrael 12 törzsének leendő ősatyja csalafinta keretek között ugyan, de Istennek tetsző módon megkapja az atyai áldást. Az a Jákob, akinek Isten majd kijelenti magát, s akit Isten az Ábrahámnak és Izsáknak adott ígéret hordozójává tesz. Az a Jákob, aki tusakodott Valakivel, akitől aztán elnyerte az áldást, s akitől megkapta az Izrael nevet. Keresztény felfogás szerint Jákob-Izraelben folytatódik az isteni üdvrend, s belőle „Csillag tűnik fel” (4M 24,17; Jel22,16), végül ő lesz az, aki a hit hőseként (Zsid 11,21) Ábrahámmal és Izsákkal együtt ül az üdv asztalánál (Mt 8,11).

Nos, Izsák Jákobnak adott áldását közvetlenül megelőző szavait Orbán a legpiszkosabb politikai játszmájához felhasználva profanizálta a Biblia egyik legkiemelkedőbb, Istentől rendelt pillanatát, ezzel próbálva leírni az általa alkalmatlannak, tisztességtelennek és sötét erők által működtetett szervezetnek tekintett Európai Bíróságot.

Hajrá, Rétvári Bence, Soltész Miklós, a hit lovagjai valamennyien, s a többi jóllakatott kegyenc: most legyenek kedvesek vallási jelképek kigúnyolásáról és tűrhetetlen profanizációról szónokolni, hiszen Orbán Isten kinyilatkoztatott szavával szórakozott el, ezzel galád és pofátlan módon próbálva igazolni legtisztátalanabb e világi politikai céljait.

Címkép: Izsák megáldja Jákobot/ Pfeifer Ferdiánd