Posted by Radnai György
>Ma lenne 94 éves apám. (Radnai János, a Magyar Televízió sportosztályának vezetője – a szerk.)
>Ma lenne 94 éves apám. (Radnai János, a Magyar Televízió sportosztályának vezetője – a szerk.)
– Szerencsétlen az az ország, melynek nincsenek hősei.
– Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.
idézi Bertolt Brechtet a minap Peter Gaal a Facebookon. Elgondolkodom, ma vajon mi a helyzet: nincsenek hőseink vagy (sajnos megint) szükség(ünk) lenne rájuk? Pedig itt, Pomázon szikrázóan süt a nap, cefet hideg van, a tavunkat már jég borítja, viszont a hó hozzánk nem ért el, nyugatabbra vagyunk a „kelleténél”, a kettéosztott ország „száraz” felében élünk.
Kettéosztott ország. Amióta világ a világ, amióta van: kettéosztott. Valahogy ez sohasem változik. Valahogy ez mindig megmarad. Ide születtem, az Istvánok-Koppányok, kurucok-labancok, vörösök-fehérek, hívők-hitetlenek, magyarok-nem magyarok (cigányok, svábok, kunok, székelyek, félig románok, zsidók) közé, „s remélem, testem is majd e földbe süpped el”.
Hősök. Akik megint kellen(én)ek. Mások szerint nem: mert nem is „olyan” a helyzet, minden normális, minden megy előre, minden szépül, virágzik, a pandémiát is eredményesen küzdjük le, „Most az európai nagy rendezetlenségben egy rendezett ország van. Ez Magyarország”. Ide normális emberek kellenek (csak), nem hősök. Nem balhézók, elfogadók, tudomásul vevők, beilleszkedők. Akik örülnek, vigadnak, tapsolnak. Nem kell kritika, kérdés, az aggályoskodás eltévelyedés, süllyesztőbe vele. Megint „szép” világ van.
Apám nem volt hős. Végigment az útján: „Az Értől az Oceánig”, Csömörtől Tokióig. Szép, boldog családot hozott létre, fölnevelte két fiát, tisztességet mutatott nekik. Mindig tette a dolgát: szervezett, közvetített, vitatkozott és fölépített egy „legendás” Sportosztályt, megteremtette a magyar sport-televíziózást. A nézőket szolgálta: amikor kellett, megvédett, amikor azt, szólt a hibákért. Semmi hősiesség. Mégis…
Ma lenne 94 éves.